Találgatások

Már a múlt hét közepén a fejembe vettem, hogy márpedig nekünk el kell mennünk valahová a hétvégén. Szép időt mondanak – ki tudja, mikor lesz még egy ilyen napunk, hogy hétvégére esik a napsütéses, gyönyörű őszies idő. Aztán elkezdtem finoman csepegtetni Férjnek, hogy: Szívem, merre menjünk a hétvégén? Mit csináljunk? Olyan jó időt mondanak… Persze… Tovább »

A fenti mondat eleje: Szerencsés vagyok… Figyelmeztetés: a szirupos igazság következik. Csak olyan olvasóknak ajánlom, akik képesek meghallgatni egy szerelmes és hálás feleség őszinte mondatait Férjéről úgy, hogy ezek a gondolatok olykor már a nyálasság határát súrolják majd. Irónia száműzve. Hogy miért érzem magam szerencsésnek? Egyrészt – és ez a legfontosabb -, mert A. nagyon… Tovább »

Már két hónapja és öt napja házasságban élünk Férj és én. A helybeli barátnőm, aki férfi, ráadásul újdonsült apuka is, és fülig szerelmes a tündéri kislányába, ennek örömére megkérdezte: És, hogy bírjátok? Viccnek szánta, de azért van igazság alapja a kérdésnek. Sokszor eszembe jut a kijelentés/figyelmeztetés: a házasság mindent megváltoztat. Hogy mindenki azzal jön: csak… Tovább »

Ha leteszünk egy csomagot, akkor hamarosan felveszünk egy másikat. Csak a súlyuk különbözik. Nem tudom, ki hogyan éli meg, de nem egyszerű felvenni a kesztyűt nagymamáinkkal és anyáinkkal. Persze, az a legoptimálisabb, ha úgy állunk a dolgokhoz, hogy nem is kell versengenünk. Korábban már írtam arról, hogy hogyan igyekszem túlélni a hétköznapokat, átvészelni a túlórákat,… Tovább »

Néha nehéz felkelni. Különösen, ha hosszú út után hazatér az ember, egyet szusszan vasárnap, aztán kénytelen újra kezdeni a komor hétköznapokat. A mai ébredés: a hétvége szép és kevésbé szép emlékei rám nehezedtek az ágyban és alig tudtam kikecmeregni. Már napok, hetek óta hordozom a mázsás súlyt – kicsit olyan, mint amikor az ember az… Tovább »

No, nem nagyon. Csak vendégeink voltak: eljöttek a szüleim a hétvégére. Volt kirándulás, baklava-sütés (isteni lett! Anyu instrukcióit követtem…), császkáltunk, beszélgettünk, boroztunk. És nevettünk. Így tudnám összefoglalni a hétvégét. Közben többször végignéztük az esküvői fotókat. Hát, mi ne mondjak: egyelőre megunhatatlannak érzem a fényképnézegetést. Aztán persze eszembe jutott egy-két dolog. Először is a lánybúcsú. Úgy… Tovább »

Avagy hogyan töltsünk el négy nap három éjszakát egy csillámporos giccsfelhőben anélkül, hogy begolyóznánk? Mert Keszthely valóban gyönyörű hely: a kastély, a Balaton, a hangulat, a kanyargós utcák, a macskakövek – és természetesen az a nem elhanyagolható tény is hozzájárult az ott tartózkodásunk során érzett kellemes melegséghez a szívünkben, hogy az a pár nap bizony… Tovább »

Sajnos, ez nem az a trimeszter, amire vágyunk. Ez a bejegyzés annak az elmúlt negyedévnek a margójára készült, amit a babaprojekttel töltöttünk. Egyelőre sikertelenül. Mindketten jól vagyunk – sikeresen átvészeltük a kezdeti időszakot. A kezdeti időszakot, amikor azért egy pillanatra mi is elhittük, hogy elsőre összejön. Rágondolunk, szeretjük egymást, megfogan, összemosolygunk, és csendben nyugtázzuk, hogy… Tovább »

A zsonglőrködés a köznyelvben különböző tárgyak, például labda, buzogány, karika, kés dobálását jelenti, de a virágbotozást, diabolozást és jojózást is a zsonglőrködés kategóriába sorolják. A zsonglőrködés Magyarországon még nem elterjedt hobbi, az emberek általában csak cirkuszban látnak zsonglőröket, nem is sejtik, hogy gyakorlással mindenki elsajátíthatja a zsonglőrködés alapjait. (Forrás: wikipédia) Fut a ház. De annyira,… Tovább »

Otthon, házasság, gyerek – A. és er módra. És eljött az a május, amikor lett saját otthonunk: egy szürke ház nagy kerttel – rengeteg átalakítani és felújítani valóval. De minden zegzugát és hibáját imádtuk már a legelső, kilátástalanul kuplerájosnak tűnő pillanatban is. A. érzelmileg is erőteljesen kötődött a házhoz, hiszen itt éltek a nagyszülei. Én… Tovább »