Találgatások

Van az a bizonyos dalcsokor, amellyel az országot járta négy színész és néhány zenész. Évekkel ezelőtt találkoztam az összeállítással, egy születésnapon, ami közös örömről és a mély fájdalomról szólt. Akkor bontottuk fel a kapcsolatunkat az első nagy szerelmemmel. Különleges élmény volt: a barátnőmnek egy fényképalbumot készítettem a szülinapjára, ami tele volt a közös emlékeinkkel –… Tovább »

Nem arról akarok írni, hogy hogyan birkózunk meg a többszörösen összetett szerepekkel. Sokkal inkább arról, hogy a legfontosabbak hogyan határozzák meg a gondolkodásunkat. * Hetek óta írom és folyamatosan átírom ezt a bejegyzést. Először panasznak indult, a címe is más volt. Aztán Férj egy félmondata mindent a sutba vágott és rájöttem, hogy mi, nők, annyi… Tovább »

Elmesélek egy titkot. Hogy könnyebb legyen hallgatni. Az a titkom, hogy nincsen semmi gondom. Tényleg, semmi: egészséges vagyok, valószínűleg a nőiségem is rendben van, a családom is hellyel-közzel egészséges (már amennyiben a makacsság, a konokság és “a mindent mindenkinél jobban tudok” állapotok kívül esnek a betegség kategóriáján); van egy férjem, akinek bármennyire is hihetetlen, de… Tovább »

1. rész: A lapraszerelt Az egész valamikor nagyon régen kezdődött. Még talán akkor, amikor nem is ismertük egymást Férjjel. Mindketten kicsit szerencsétlenek voltunk. Röviden összefoglalva azoknak az embereknek táborát erősítettük, akiken az új ruha kicsit lötyög, vagy már otthon veszi észre, hogy van rajta egy leheletnyi folt, amit onnantól kezdve egyszerűen nem tud nem észrevenni;… Tovább »

“A szél széthordja az áldást – szólal meg Congka, és az imazászlókra mutat.”           Nemrégiben itt jártunk. Akkor még nem ismertem az imazászlók erejét, történetét, jelentőségét. Aztán – mint oly gyakran az életben – összefonódtak a dolgok: a könyvben éppen addig jutottam, ahol a szerzetes elmagyarázza az európaiaknak, hogy mit is… Tovább »

Igen, ezt a fogalmat megalkottam a múlt csütörtökön, amikor a kellemes tavaszi éjszakán álomra hajtottuk a hangzatosan wellness szállodának becézett szállásunkon, majd péntek reggel az orkánerejű szélben hajnali ötkor (hiába, a megszokás nagy úr) kinyitottam a szemem. Ébredés a tavaszból az őszbe. Komolyan mondom, ha valaki tíz évvel ezelőtt – tehát 20 éves koromban (csak… Tovább »

Igen, ennyi számot alig tudtam beleszuszakolni a címbe. Ráadásul mielőtt ezt leírtam volna, néhány kicsillagozott verziót kitöröltem. Azért azt mégsem írhattam, hogy b*szki, basszus vagy valami hasonló, de inkább jóval kacifántosabb szó, 30 leszek. Ilyet egy esztéta nem írhat le – még akkor sem, ha pályaelhagyó. Nem lövi le a poént: frappáns címre a 40…. Tovább »

Mást se teszek, csak nézek: olykor szembenézek – néha magammal, néha másokkal. Néha szép dolgokat látok, de az is előfordul, hogy legszívesebben olyan erősen és olyan sokáig szorítanám össze a szemem, amíg csak örökre el nem tűnne az, amit látok. Azt kívánnám, hogy az emlékével, a gondolatával együtt semmisülne meg örökre. Persze, az élet nem… Tovább »

Vannak napok, amikor a házastársak eljutnak arra a szintre, hogy be kell látniuk: az adott pillanatban a csillagállás egyszerűen nem alkalmas arra, hogy tökéletes összhangban töltsék a jól megérdemelt esti pihenésüket. Ez történt a minap nálunk is: békésen bekuckóztam, hogy akkor én innen csak hosszú percek múlva kelek fel bármiért is, végre előttem a bogyók… Tovább »

Avagy: Barát(nő) egyszeregy 30 körül Van egy folytonosan visszatérő szófordulat, amelyet előszeretettel használok: a bonyolítani. Ügyeket/találkozókat/megbeszéléseket bonyolítok. A velem szemben ülő kolléga, akit igencsak bírok, sőt, a barátaim között tartok számon, rendszerint arra figyelmeztet: Ne bonyolítsd, egyszerűsítsd. És milyen igaza van. Mert az ember lánya tényleg hajlamos mindent túlbonyolítani, mindig agyalni és elszöszmötölni egy-egy témán,… Tovább »