Valahogy ma nagy ősz iránti szeretettel és szerelemmel a lelkemben ébredtem: a kinti színek, a hideg utáni benti jó meleg – az esetben, ha Férj begyújt, mert én képtelen vagyok rá, és már több esetben volt masszív és kezeletlen szén-monoxid mérgezésem, igaz akkor a nem megfelelően előkészített gyújtós is nagyban közrejátszott az ipari mennyiségű füst… Tovább »
Ősz, tea, beszélgetés – és a nőkkel tényleg nem lehet beszélni?
Valahogy ma nagy ősz iránti szeretettel és szerelemmel a lelkemben ébredtem: a kinti színek, a hideg utáni benti jó meleg – az esetben, ha Férj begyújt, mert én képtelen vagyok rá, és már több esetben volt masszív és kezeletlen szén-monoxid mérgezésem, igaz akkor a nem megfelelően előkészített gyújtós is nagyban közrejátszott az ipari mennyiségű füst… Tovább »
Vannak pillanatok, amikor nehéz rátalálni a szavakra: amikor kötelező jelleggel köszöntőt kell fogalmazni, vagy egyszerűen csak nem beszélhetünk a számunkra fontos és dédelgetett dolgokról, álmokról. Amikor úgy kell beszélni, hogy közben mélyen hallgatsz. Általában így kell megnyilvánulnunk, mert a határaink ezt diktálják. Egy idő után ez már terhes lesz, a csönd rád nehezül és úgy… 
A hétfő nem egy kezdet. A hétfő az egy vég. Ezt mindenki tudja, aki hétköznap fél hatkor kel. Pont. Nem szeretném a harmadik bejegyzésemet is egy újabb kezdet gondolatsor köré építeni. Az már túl sok lenne. Egyébként is, a hétfőt sokkal inkább valaminek a végeként élem meg, mintsem kezdetként. A mostanira pedig ez kifejezetten igaz:… 