Érzem magamban a lüktető erőt: a nőt, aki hihetetlen pontossággal zsonglőrözik a teendők között: a munkahelyen rend van az asztalomon – igaz, csak a szélső napokon, mert egyébként mindig halmozok, pakolok és tologatok; ráadásul nem kell sötétedésig túlóráznom sem. Igaz, a múlt hét elején fel akartam kapcsolni a villanyt, amikor beléptem a házba, aztán rájöttem,… Tovább »
Aktivitás, aktivitás és megint csak aktivitás
Érzem magamban a lüktető erőt: a nőt, aki hihetetlen pontossággal zsonglőrözik a teendők között: a munkahelyen rend van az asztalomon – igaz, csak a szélső napokon, mert egyébként mindig halmozok, pakolok és tologatok; ráadásul nem kell sötétedésig túlóráznom sem. Igaz, a múlt hét elején fel akartam kapcsolni a villanyt, amikor beléptem a házba, aztán rájöttem,… Tovább »
Vannak pillanatok, amikor nehéz rátalálni a szavakra: amikor kötelező jelleggel köszöntőt kell fogalmazni, vagy egyszerűen csak nem beszélhetünk a számunkra fontos és dédelgetett dolgokról, álmokról. Amikor úgy kell beszélni, hogy közben mélyen hallgatsz. Általában így kell megnyilvánulnunk, mert a határaink ezt diktálják. Egy idő után ez már terhes lesz, a csönd rád nehezül és úgy… 