Ha leteszünk egy csomagot, akkor hamarosan felveszünk egy másikat. Csak a súlyuk különbözik. Nem tudom, ki hogyan éli meg, de nem egyszerű felvenni a kesztyűt nagymamáinkkal és anyáinkkal. Persze, az a legoptimálisabb, ha úgy állunk a dolgokhoz, hogy nem is kell versengenünk. Korábban már írtam arról, hogy hogyan igyekszem túlélni a hétköznapokat, átvészelni a túlórákat,… Tovább »
Nehéz – 2. rész
Ha leteszünk egy csomagot, akkor hamarosan felveszünk egy másikat. Csak a súlyuk különbözik. Nem tudom, ki hogyan éli meg, de nem egyszerű felvenni a kesztyűt nagymamáinkkal és anyáinkkal. Persze, az a legoptimálisabb, ha úgy állunk a dolgokhoz, hogy nem is kell versengenünk. Korábban már írtam arról, hogy hogyan igyekszem túlélni a hétköznapokat, átvészelni a túlórákat,… Tovább »
Néha nehéz felkelni. Különösen, ha hosszú út után hazatér az ember, egyet szusszan vasárnap, aztán kénytelen újra kezdeni a komor hétköznapokat. A mai ébredés: a hétvége szép és kevésbé szép emlékei rám nehezedtek az ágyban és alig tudtam kikecmeregni. Már napok, hetek óta hordozom a mázsás súlyt – kicsit olyan, mint amikor az ember az… 
Még akkor is nehéz a kezdet, amikor elsőre nem is tűnik annak. Amikor bújtatott, a részletekbe belecsempészett az a pici, kezdeti rossz, amelyet le kell küzdeni, amivel szembe kell nézni. Megtörténik, hogy csak később válik egyértelművé: valami újba csöppentünk, ismeretlen, ingoványos területre kerültünk. Nem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni, hogy minket is érintenek azok… 