Találgatások

A gong

Néha úgy érzem magam, mint egy profi bokszoló, aki nem hallja a gongot, és csak küzd és küzd – az ellenfelét már nem látja senki, csak ő; sőt, már őt sem nézi senki, csak lelki szemei csüggnek fáradt tagjain. Tudom, hogy el kellene engednem az állandó küzdelmet, és felhagyni azzal az úri passzióval, hogy még… Tovább »

Nehéz – 2. rész

Ha leteszünk egy csomagot, akkor hamarosan felveszünk egy másikat. Csak a súlyuk különbözik. Nem tudom, ki hogyan éli meg, de nem egyszerű felvenni a kesztyűt nagymamáinkkal és anyáinkkal. Persze, az a legoptimálisabb, ha úgy állunk a dolgokhoz, hogy nem is kell versengenünk. Korábban már írtam arról, hogy hogyan igyekszem túlélni a hétköznapokat, átvészelni a túlórákat,… Tovább »

Kicsit eltűntem

No, nem nagyon. Csak vendégeink voltak: eljöttek a szüleim a hétvégére. Volt kirándulás, baklava-sütés (isteni lett! Anyu instrukcióit követtem…), császkáltunk, beszélgettünk, boroztunk. És nevettünk. Így tudnám összefoglalni a hétvégét. Közben többször végignéztük az esküvői fotókat. Hát, mi ne mondjak: egyelőre megunhatatlannak érzem a fényképnézegetést. Aztán persze eszembe jutott egy-két dolog. Először is a lánybúcsú. Úgy… Tovább »

Zsonglőrködés

A zsonglőrködés a köznyelvben különböző tárgyak, például labda, buzogány, karika, kés dobálását jelenti, de a virágbotozást, diabolozást és jojózást is a zsonglőrködés kategóriába sorolják. A zsonglőrködés Magyarországon még nem elterjedt hobbi, az emberek általában csak cirkuszban látnak zsonglőröket, nem is sejtik, hogy gyakorlással mindenki elsajátíthatja a zsonglőrködés alapjait. (Forrás: wikipédia) Fut a ház. De annyira,… Tovább »

Mert mindig eszembe jut még egy dolog

A régiek nem írtak fel semmi, pusztán az emlékezetükre támaszkodva idéztek fel számtalan, generációról generációra hagyományozódó szövevényes történetet. Szókratész a tudás ellenségének tartotta az írást, hiszen csak azt a látszatot kelti, hogy tudunk valamit és nem pedig a valós ismeret bizonyítéka. A feljegyzéssel tehermentesítjük az elménket és elbutítjuk magunkat. Az írás az emlékezés varázsszere –… Tovább »

Amikor egész nap esik…

Vannak pillanatok, amikor nehéz rátalálni a szavakra: amikor kötelező jelleggel köszöntőt kell fogalmazni, vagy egyszerűen csak nem beszélhetünk a számunkra fontos és dédelgetett dolgokról, álmokról. Amikor úgy kell beszélni, hogy közben mélyen hallgatsz. Általában így kell megnyilvánulnunk, mert a határaink ezt diktálják. Egy idő után ez már terhes lesz, a csönd rád nehezül és úgy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!