Korábban volt már egy hasonló című bejegyzésem, ami még a próbálkozásról szólt és a vágyakozásról. A mostani témája a várakozás és a vágyakozás – csak egy kicsit másmilyen. Tehát az első trimeszter összegzése: – Óriási öröm a két csík láttán – akkor, amikor egyáltalán nem számítottunk rá. – A hajam ettől függetlenül növesztem, eléggé fura… Tovább »
Túl az első trimeszteren
Korábban volt már egy hasonló című bejegyzésem, ami még a próbálkozásról szólt és a vágyakozásról. A mostani témája a várakozás és a vágyakozás – csak egy kicsit másmilyen. Tehát az első trimeszter összegzése: – Óriási öröm a két csík láttán – akkor, amikor egyáltalán nem számítottunk rá. – A hajam ettől függetlenül növesztem, eléggé fura… Tovább »
Mert néha nem tudunk mást tenni, csak bízni. Magunkban, a férjünkben, a még meg nem született gyermekünkben. Mert magunkban bíznunk kell – ki mással élünk együtt az önnön végtelennek tűnő végességünkig? Egyszerűen muszáj rendben lennünk állandó lakótársunkkal, a lelkiismeretünkkel, a bolond és gyermeteg lelkünkkel, a szívünkkel, a folyton változó testünkkel. Igen, bevallom, mostanában a sok-sok… 
Ültem a folyosó végén, a kisszéken. Néztem a barnásszürke csempe közötti fehér fugát és azon gondolkodtam, hogy nem lehet benntartani, hogy vajon meddig tart még ez az állapot, hogy mikor lélegezhetek fel. Szombat este volt, egyedül voltam, zokogtam és nem akartam senkit sem felhívni. Vasárnap este: Összebújtunk Férjjel. Volt már rá példa – naná, nem… 