2014.11.20., reggel
Furcsa érzésem van már napok óta. Talán tünetek. Felsorakoztatom őket:
1. Megváltozott az írásképem – időről időre meg szokott változni az írásképem, ezt már hosszabb ideje figyelem, és bizony feltűnt, hogy amikor elköltöztem otthonról, amikor megváltozott a munkahelyemen a beosztásom, amikor nagy boldogság vagy történetesen szomorúság ért, kicsit másként kezdtem el írni. A legutóbb olyan másfél hete volt, hogy elmosolyodtam, mert végre nem írtam olyan bűnrondán, mint előtte. Át is suhant az agyamon egy gondolat, de gyorsan elhessegettem. Ah!
2. Olaszország – émelygés és gyomorsav kezdete – pontosabban, már előtte elkezdődött. De azzal magyaráztam, hogy túl sokat vagy éppen túl keveset ettem; az utazás miatt érzem magam egy kicsit fáradtnak.
3. Álomkór – nálunk Férjjel alap, hogy alszunk, sokat és mélyen. Ez csak egy pici plusz.
4. Egyéb testi tünetek – ezt a külön kategóriát nem boncolgatnám; maradjunk annyiban, hogy szerepel benne a duzzadt mellem, és a gyomromba befészkelte magát egy furcsa érzés.
5. Mindezeket tapasztaltam, megjegyeztem, de el is engedtem. Mert már egy ideje nem a kinemmondott körül forog minden gondolatom, és semmiképpen sem szeretném bármibe is belelovalni magam. Aztán szembe jött velem a sors – egy nagyon kedves hölgy személyében, aki megkérdezte, hogy: Csak nem…? Megérzés…
Konklúzió: Ha nem is most toppan be hozzánk, akkor is már itt van a küszöbön. Már csak az ajtót kell kinyitnia.
2014.11.20., délután
Szomorúság, gyalázat.
2014.11.21., reggel
Néha elengedjük azok kezét is, akiket szeretünk. Mert úgy hozza az élet, a körülmények. Tegnap lehet, hogy valaki elengedte az én kezemet, de valaki más meg újra megfogta – ez már biztos.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a facebook-oldalamhoz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: