1.0Találgatásokhttps://talalgatasok.cafeblog.huerhttps://talalgatasok.cafeblog.hu/author/er/<p>Furcsa keveréke ez a bágyadt létezésnek és a pillanatok megélésének. Nyugalom, nem kezdek végtelenített, hormonokkal átitatott sorok taglalásába - arra már van egy külön füzetem, ahova büntetlenül és mindenféle következmények nélkül írhatom le a <del>legnyálasabb</del> legféltettebb és a legőszintébb érzéseimet és gondolataimat a várandóságommal kapcsolatban. Azt úgyis csak én olvasom, illetve Férj, de az ő véleménye jelen helyzetben nem számít, hiszen teljes mértékben elfogult. Tehát valahogy úgy vagyok, hogy sokszor veszek mély levegőt, néhány centiméterrel a föld felett közlekedem és sokat mosolygom.</p> [caption id="attachment_391" align="alignnone" width="300"]<a href="https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/07/061812z-060.jpg"><img class="wp-image-391 size-medium" src="https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/07/061812z-060-300x254.jpg" alt="061812z-060" width="300" height="254" /></a> <a href="http://kaffysoo.blogspot.hu/2015/04/pregnancy-update-31-weeks.html">Forrás</a>[/caption] <p>Éppen a várakozást éljük meg a várakozásban: egyelőre a <a href="https://talalgatasok.cafeblog.hu/2015/06/22/a-to-a-gyuru-a-foltos-es-a-titok/">már korábban taglalt pozitív tesztekkel</a> felvértezve éljük a mindennapjainkat. Orvos még nem látott, így csak bizakodunk abban, hogy minden rendben, már áfonya  nagyságú és dobog a szíve. Néhány nap múlva kiderül, ugyanis bejelentkeztem a nőgyógyászomhoz, és este kilenc órára kaptam is időpontot. Csak úgy, támpontként jegyzem meg, hogy este kilenckor én a következő alvási fázisokon vagyok túl: </p> <p>1. Elképzelhető, hogy munkából hazatérve húsz percet már súnytam, Férj olyan 6 óra magasságában ébresztett, hogy együnk már végre. Ezt örömmel nyugtáztam, a vacsoráért hajlandó vagyok felkelni.</p> <p>2. Fél nyolc magasságában, amikor lefolytattam a szüleimmel a szokásos titkolózós távbeszélgetésemet, már néhányszor leragadnak a szemeim, és a kanapén fekve - most a változatosság jegyében a másik oldalon pihentetve a fejemet, mint a korábbi alvásidőmben - már csak úgy teszek, mintha nézném a tévét. Ezt olyan 10 perc alvás - 2 perc ébrenlét szakaszos váltogatásával megismétlem minimum háromszor.</p> <p>3. Fél kilenc környékén átvonulok a hálószobába azt hangoztatva, hogy a tévében természetesen nincsen semmi, így inkább olvasok. Az elolvasott lapok számát hallgatólagosan maximalizáltam 5-ben. Az 5. oldal elején, már olyan laposakat pislogok, hogy alig látok. Ránézek az órára: 20 perc múlva 9. Ideje aludni.</p> <p>No, ehhez képest éjjel 9 órára kénytelen leszek odavarázsolni magam a rendelőbe, imádkozhatok, hogy ne legyen csúszás, mert akkor akár 10-ig is elhúzódhat a dolog. 10-ig! Hagyjuk is, nem szeretnék többet erről beszélni - fájdalmas...</p> <p>A minap megesett, hogy fültanúja voltam egy beszélgetésnek - természetesen nem a mi házunk táján hangzott el, hanem a szomszédban... khm... Úgy hallottam, hogy a feleség - aki nemrég tudta meg, hogy gyermeket vár - éppen akkor ért haza a munkából, a férj pedig már indulófélben volt, várta az éjszakai műszak.</p> <p>- A hétvégén muszáj lesz melltartót vennem, mert már csak ez az egy jó rám, ez a kényelmes.</p> <p>- Igen.</p> <p>- Szerinted nőtt a mellem?</p> <p>- Mintha összement volna tegnap óta...</p> <p>- Ne paráztass... Összement? Jézusom, remélem, nincs baj.</p> <p>- Menjen is össze, mert mostanában csak messziről látom őket, pedig korábban...</p> <p>Persze, itt már nevettünk. Vagyis nevettek.</p> <p>Viszont közben elindult a lavina: mert mi történik akkor, ha valami gond van? Az ember lánya tehetetlen, hiszen azt már pontosan tudom, hogy nem lehet befolyásolni a fogantatást - akkor már 4-5 hónapos gyermekemet a tartanám a karjaimban - , nincs ráhatásunk arra, hogy akkor és abban az adott pillanatban mi történik, sem pedig a későbbi jelenségeket. Nyilván nem most kezdek el a maratoni futásra edzeni és a kockahasra gyúrni. Nem is indítom három vodkával és zárom fél liter whisky-vel, jóféle kubai szivar társaságában a napot - mondjuk a héten ittam két korty bort a vacsora közben, de azért az nem ugyanaz. De biciklivel járok dolgozni. És habár eldöntöttem, hogy én nem fogok minden apróságon pánikolni, bizony serényen kell hessegetnem a rémképeket, hogy visszataláljak a békés, centiméterekkel a felszín felett lebegő, mosolygós önmagamhoz.</p> <p>Mert jönnek a gondolatok: oké, éljen a lazaság, de most komolyan veszélyeztetem a bennem növekvő utódunkat a paramentes várandósság égisze alatt? És dolgozni akarok a szülés előtti hónap végéig? És nem gondolok arra, hogy a reggeli jógával esetleg árthatok is? Hiszen elég lehet egy rossz mozdulat ahhoz, hogy baj legyen...</p> <p>De aztán csak megtalálom, amit keresek: a hasamra teszem a kezem, lenézek rá (már látszik, no, nem a Pötty miatt, hanem az éjszakai falási rohamok hatására - ezzel hamarosan kezdenem kell valamit... vagy mégsem?), és arra gondolok, hogy mennyivel több kellett ahhoz, hogy velünk legyen a jelenleg a 8-12 mm nagyságú kisutód, mint puszta biológia. Kellett hozzá valami isteni, egyszeri, különleges. No, és persze mi. És rengeteg türelem.</p> <p>Most pedig - ha ez egyáltalán lehetséges - még több türelem és elfogadás szükséges. Mert tényleg bármi történhet. És ha menni akar, akkor nem lehet visszatartani; ha beteg nem lehet meggyógyítani. De a kételyek, a bizonytalanság és a félelmek között nem győzök örülni, boldognak lenni, hiszen olyan régóta vágyakoztam erre, hogy most nem tehetem meg magammal azt, hogy ne élvezzem; Férjjel azt, hogy ne ragyogjak; a pár milliméteressel pedig, hogy ne szép gondolatok táplálják a kezdeti fejlődése során.</p>richhttps://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/07/061812z-060-150x150.jpg150150