1.0Találgatásokhttps://talalgatasok.cafeblog.huerhttps://talalgatasok.cafeblog.hu/author/er/<p>Mást se teszek, csak nézek: olykor szembenézek - néha magammal, néha másokkal. Néha szép dolgokat látok, de az is előfordul, hogy legszívesebben olyan erősen és olyan sokáig szorítanám össze a szemem, amíg csak örökre el nem tűnne az, amit látok. Azt kívánnám, hogy az emlékével, a gondolatával együtt semmisülne meg örökre.</p> <p>Persze, az élet nem ilyen. Nem lehet olyan sokáig egy helyben maradni csukott szemmel, hogy valamiről teljesen megfeledkezzünk.</p> <p>Az élet - vagy az Élet, idegesítő nagybetűvel írva - fogja magát, a szemembe néz, és kiröhög.</p> <p>A legutóbb például azt hittem, hogy tökéletesen egészséges vagyok: változatosan étkezem - a már korábban emlegetett <a href="https://talalgatasok.cafeblog.hu/2014/10/07/milyen-a-hazaselet/">barátnőm</a> szavait idézve, képes vagyok olyan dolgokat megfőzni, amiknek a létezéséről nem is tudott. Édesanyám azon mondásán pedig, miszerint: <em>Remélem, amikor eljövünk hozzátok, nem <span style="text-decoration: underline">ilyeneket</span> kell majd ennünk</em> (értsd: köles, kuszkusz, barna rizs és társaik), <em>hanem valami normális ételt... </em>a fent említett barátom csak hümmögött - szerintem egyetértően... Amióta van időm élni, rendszeresen mozgok, évek óta odafigyelek, hogy milyen kozmetikumokat használok, a tisztítószerek szinte mindegyike környezetbarát (a mosogatószerre még nem találtam meg a tökéletes zöld megfelelőt). Aztán közölték velem, hogy a szervezetem olyan, mintha vegyszerekkel dolgoznék. És ez csak a kezdet volt.</p> <p>De ilyenkor nincs mit tenni: meg kell magad rázni, felállni és továbbmenni. Arccal a napnak vagy a szélnek - ki mit szeret jobban; és először csak túlélni.</p> <p>Ez van. Ezzel kell szembenézni. Ez néz a szemembe. Ha akarom, ha nem.</p> <p>Viszont nézzük a dolgok jó oldalát: papírom van arról, hogy sokat kell a levegőn lennem, úgyhogy Férjjel rendszeresen felkerekedünk a hétvégéken, elkapjuk Bonót, a rettenthetetlen (no, jó, eléggé gyáva, de hihetetlenül aranyosan ugrálós) foxi terriert, és elmegyünk barangolni:</p> [caption id="attachment_311" align="alignleft" width="225"]<a href="https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/03/sziget5.jpg"><img class="wp-image-311 size-medium" src="https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/03/sziget5-225x300.jpg" alt="sziget5" width="225" height="300" /></a> Bálák között a tűnődő foxi: Merre vagytok már? Tempó-tempó![/caption] <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> [caption id="attachment_312" align="alignleft" width="225"]<a href="https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/03/sziget4.jpg"><img class="wp-image-312 size-medium" src="https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/03/sziget4-225x300.jpg" alt="sziget4" width="225" height="300" /></a> Ott a nap.[/caption] <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> [caption id="attachment_313" align="alignnone" width="225"]<a href="https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/03/sziget3.jpg"><img class="wp-image-313 size-medium" src="https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/03/sziget3-225x300.jpg" alt="sziget3" width="225" height="300" /></a> Ilyen virágok nyílnak szerte a szigeten.[/caption] <p>És még egy: elkészült Szofi takarója. Ilyen lett:</p> <p><a href="https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/03/szofi.jpg"><img class=" size-medium wp-image-315 alignleft" src="https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/03/szofi-225x300.jpg" alt="szofi" width="225" height="300" /></a></p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p>Még öt nap, és harminc éves leszek. Már nem húszas dolgokkal kell majd szembenéznem. Már izgatottan várom: arccal a napnak vagy a szélnek - éppen, milyen kedvem van.</p>richhttps://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2015/03/sziget4-150x150.jpg150150