<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Találgatások</provider_name><provider_url>https://talalgatasok.cafeblog.hu</provider_url><author_name>er</author_name><author_url>https://talalgatasok.cafeblog.hu/author/er/</author_url><title>Búcsúeste a háztól</title><html>Mindenki nyugodjon meg, nem költözünk külföldre/belföldre vagy egyéb helyre: egyszerűen csak holnap fogjuk és szétromboljuk a fürdőszobánkat, ezért hazaköltözünk Anyósomékhoz. Haza, hiszen nekem is másfél évig az otthonom volt az a nagy belmagasságú ház, ahol A. felnőtt. Jelen helyzetben pedig egyértelmű volt, hogy nem kísérletezünk a lehetetlennel és nem maradunk itthon fürdő nélkül, hanem csomagolunk és költözünk.

Furcsa lesz nem itt lakni. Nagyon megszerettük ezt a házat: még akkor is, ha minden baja van, és kicsit olyan, mint az a vicces film, amiben a fiatal pár felveszi a harcot a darabjaira széthulló házzal, a &lt;em&gt;Pénznyelő&lt;/em&gt;. Csak kisebb.

[caption id=&quot;attachment_183&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;300&quot;]&lt;a href=&quot;https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2014/11/Pénznyelő.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;wp-image-183 size-full&quot; src=&quot;https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2014/11/Pénznyelő.jpg&quot; alt=&quot;Pénznyelő&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;194&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Tom Hanks - nem pedig Férj - a ház előtt rohangálva.[/caption]

No, mi toldozzuk-foldozzuk, olykor rossz sorrendben, nem mindig a legjobb mestereket (igen, néha magunkat) választva, néha kapkodva - hogy legyünk már túl rajta, haladjunk (igen, ez én volnék: aki türelmetlen, aki megsürgetné a dolgokat akkor is, ha nem az lenne a legmegfelelőbb). De azt hiszem, szeret bennünket a ház: otthont ad, biztonságot, nagy beszélgetéseket, veszekedések utáni béküléseket. És velünk együtt változik: többször átrendeztük már ebben a másfél évben, amióta itt lakunk. Alapvetően nem változtattunk az elosztáson, a szobák megtartották azokat a funkcióikat, amiket már A. nagyszülei rájuk osztottak. De az elrendezésen módosítottunk. A berendezési tárgyakat is átmozgattuk - sok bútort megtartottunk, egyrészt azért, mert a beköltözéskor minden megtakarításunk ráment az alapvető felújításokra, másrészt azért, mert A. is, és Anyósom is érzelmileg kötődik a tárgyakhoz. Néhány vétót kénytelen voltam bedobni - pl. a festés után a falra bizonyos egyének (Férj) vissza szerettek volna helyezni bizonyos képeket - sajnos szentképeket, azokból a naiv fajtából, amit mindenki látott már: Mária a kisdeddel és galambokkal, Krisztus a bárányokkal stb. Senkit sem szeretnék megbántani, évekig én is úgy aludtam, hogy az ágyammal szemben ott függött egy ilyen mű. De sem a hálószobába, sem a nappaliba, sem pedig a konyhába nem szerettem volna folyamatosan szemlélni valamelyik képet. Az előszobában pedig nem fért el. Így továbbadtuk Anyósoméknak. (Megjegyzem - igaz, csak halkan - , hogy ők sem függesztették ki. Csak őrzik.)

De volt arra példa, hogy Férj is élt a vétó jogával - milyen érdekes, nem fektettük le előre a vétó benyújtásának az alapjait, azonban már hosszú ideje eredményesen használjuk akkor, ha a másik valami olyat követne el a házban vagy a házon, amit az egyik sejtszinten nem tudna elviselni hosszútávon. Ilyen például az én mérhetetlen átfestési vágyam: átfestem az ajtókat és az ajtókereteket, az utcán talált bútorokat (no, jó, csak egy ilyen van: egy kis fiókos szekrény, amit a szomszédok tettek ki az utcára; csak úgy azonban nem hozhattuk el közterületről, mert az lopásnak minősült volna - igen, Férj ennyire törvénytisztelő és szabálykövető -, ezért becsöngettünk, és kedvesen mosolyogva elkértük az utcára kihelyezett szekrénykét. Egy kicsit sem néztek ránk furán. De legalább nem csuktak le bennünket. Most pötyöghetném a börtönnaplómat. Ja, és volt még egy sámli, amit viszont egyedül mentettem meg - kérlek, ne jelentsetek fel, csak úgy elhoztam...), és átfestettem az ajándékba kapott régi konyhai vizes padot, a régi éjjeli szekrényeket és még sorolhatnám. A tükrös szekrényt és a régi ruhásszekrényeket is szeretném felújítani, de Férj mindig megvétózza. Hangosan, ellentmondást nem tűrő hangon és határozottan. &lt;del&gt;Így kivárok&lt;/del&gt;. Így elfogadom az ő álláspontját, és maradok az ajtóknál és az egyéb kisbútoroknál.

Tehát holnap elhagyjuk a házat legalább két hétre. Persze, visszajárunk majd - még az is lehet, hogy kihasználjuk ezt az időt, és át&lt;span style=&quot;text-decoration: underline&quot;&gt;festjük&lt;/span&gt; az ablakkereteket. Hiányozni fog, mert már belaktuk minden szegletét.

Rám pedig ráadásul még egy hosszabb út is vár: irány Olaszország! Céges ügyben, szóval annyira nem lesz frenetikus élmény. És autóval megyünk.

Jó lesz majd visszatérni - különösen ide.

&lt;a href=&quot;https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2014/11/Pénznyelő1.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter wp-image-186 size-full&quot; src=&quot;https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2014/11/Pénznyelő1.jpg&quot; alt=&quot;Pénznyelő1&quot; width=&quot;250&quot; height=&quot;171&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

A képek forrása &lt;a href=&quot;http://www.port.hu/penznyelo_the_money_pit/pls/w/films.film_page?i_film_id=29421&quot;&gt;itt&lt;/a&gt;.

Ha tetszett a bejegyzés, like-old a &lt;a href=&quot;https://www.facebook.com/talalgatasok?ref=aymt_homepage_panel&quot;&gt;facebook-oldalamat&lt;/a&gt;!</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2014/11/Pénznyelő1-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>