1.0Találgatásokhttps://talalgatasok.cafeblog.huerhttps://talalgatasok.cafeblog.hu/author/er/<em>Mottó, szlogen, irányelv és hitvallás.</em> <em>A körülhatárolt, pontosan megfogalmazott gondolatok márpedig igenis kellenek. Ha másért nem, hát azért, hogy egy laza, ámde elegáns mozdulattal porba döntsük őket.</em> Miért kezdtem el írni ezt a blogot? Nem is olyan egyszerű erre válaszolni. Több oka is van. Egyrészt, mert mint oly sokan a mai világban, én is mindig írtam: félbehagyott naplók sorakoznak körülöttem, vannak verseim és novelláim, a régi életemből maradt sok cikkem, összefoglalóm - még egy hetven oldalas műsor kézirata is őrzi a kézjegyemet. Aztán elkezdődött a mostani életem, és az írás egy időre kikopott a mindennapjaimból, viszont újra és újra visszatérek hozzá könyv- vagy színikritika, néhány cikk és feljegyzések formájában. Eddig azonban valahogy mindig abbamaradtak a projektjeim. Mert időm az soha sincs. Ha a munkám engedné, akkor valamelyik hobbim győzedelmeskedik, vagy éppen a Szerelmem/már Férjem az, aki elcsábított a papírtól. Aztán jött a baba-téma, és a már <a href="https://talalgatasok.cafeblog.hu/2014/08/31/egy-ujabb-nehez-kezdet-gyereket-szeretnenk/">említett </a>blog rávett arra, hogy fórumozni kezdjek - egyelőre azonban nem pezseg a trécselés a csajok között. Nekem azonban egyre több mondanivalóm lett. És nem csak a babáról. Mert az az igazság, hogy én úgy tudok gondolkodni, ha írok; így bontom le magamnak a folyamatokat, így látom át és értem meg magamat és mindenki mást. Viszont soha nem tudtam mély elhatározással hinni egyetlen járható útban. Idegenkedem a tökéletes receptektől, a formulától, ami megoldást és választ kínál minden kérdőjelre. Ezért lett a blog neve az, hogy találgatások. Hiszen tudom magamról, hogy hányszor értékeltem már át dolgokat, helyzeteket, változott meg a véleményem, más szemüvegen keresztül nézem a dolgokat ma, mint azt tettem néhány éve. Találgatok. Néha bejön. Másrészt az is igaz, hogy a barátaim relatíve messze élnek tőlem - persze, vannak most is körülöttem olyan emberek, akik fontosak számomra. De az a leülünk és megvitatjuk az élet nagy kérdéseit élmények sajnos jelentősen megritkultak. Persze, Férj a barátom is, és vele azért időről időre megváltjuk és kibeszéljük a világot, Anyósommal is be nem áll a szánk (igen, imádom :) ), és persze levelezek, csetelek, amikor tehetjük, találkozunk is a barátokkal, de egyes időszakokban ez nem elég. Ráadásul most fordulóponthoz érkeztünk: összeházasodtunk, fészket rakunk, gyermeket szeretnénk. A fordulópontokon pedig az ember óhatatlanul kicsit töprengőbb lesz. Én pedig így töprengek. És azért is kezdtem írni, hogy emlékezzek erre az időszakra, mert most sok minden képlékeny körülöttünk. Készülünk a változásokra: Férj azon van, hogy mielőbb munkát és hivatást váltson; közben szépítjük a házat, álmodozunk, tervezünk; gyereket szeretnénk; én azon meditálok, hogy a gyermek mellett milyen munkám legyen, a jelenlegit ugyanis nem biztos, hogy folytatni szeretném, legalábbis nem ebben a formában és mennyiségben. Ma ennyit találgatnék. A fáradtság győzedelmeskedik fölöttem - ráadásul Férj látványosan szenved mellettem. Nem aludt és ilyenkor vagy kibírhatatlanul morcos, vagy olyan, mint egy óvodás gyerek: bohóckodik, puszit dobál, szívet mutat, kifiguráz. Most az utóbbi jellemző rá. Megyek, mert még a végén kipakolja a szekrényeket, szétdobálja a ruhákat és körbe ugrálja a szobát, ahogyan az az igazi ovisokra jellemző. Mentem a menthetőt. P.s.: Az előző bekezdés rossz ötlet volt, most közölte velem, hogy jó ötletet adtam neki... Reméljük, mindjárt elalszik.   Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a <a href="https://www.facebook.com/talalgatasok">facebook oldalamhoz</a>!richhttps://talalgatasok.cafeblog.hu/files/2014/09/kérdőjelek-150x150.jpg150150