![\"mini-021\"](\"https:\/\/talalgatasok.cafeblog.hu\/files\/2016\/06\/mini-021.jpg\")
<\/a><\/p>\r\nDe ha nem figyel oda tudatosan az ember l\u00e1nya, akkor mint a spir\u00e1l, mag\u00e1ba szippantja a folytonos f\u00f3bi\u00e1k r\u00e9miszt\u0151 \u00e1rnya. Mert ak\u00e1rmerre fordulsz, szembe j\u00f6n veled egy nagy felki\u00e1lt\u00f3jel, ami arra h\u00edvja fel a figyelmed, hogy valamit valami\u00e9rt\u00a0ne t\u00e9gy, vagy \u00e9ppens\u00e9ggel megk\u00f6vez a Val\u00f3sz\u00edn\u0171 az is el\u0151seg\u00edti a f\u00e9lelmek burj\u00e1nz\u00e1s\u00e1t, hogy baromi nehezen fogadjuk el azt a t\u00e9nyt, hogy nem n\u00e1lunk van a gyepl\u0151. Az ember alapvet\u0151en gondolkod\u00f3\u00a0l\u00e9ny (persze, vannak kiv\u00e9telek), \u00e9s \u00e9ppen ez\u00e9rt hajlamos racionaliz\u00e1lni mindent: a szomsz\u00e9d az\u00e9rt lett beteg, mert doh\u00e1nyzott vagy ivott; a bar\u00e1tn\u0151nk az\u00e9rt nem lett m\u00e9g v\u00e1rand\u00f3s, mert nem pr\u00f3b\u00e1lta ki a patik\u00e1ban kaphat\u00f3 csodaszert, esetleg a tuti torn\u00e1t vagy egyszer\u0171en t\u00falzottan akarja, az\u00e9rt nem megy; baleset csak a meggondolatlanul aut\u00f3vezet\u0151kkel t\u00f6rt\u00e9nhet meg. Pedig nem. N\u00e9ha csak \u00fagy, vagy legal\u00e1bbis az adott pillanatban nem felismerhet\u0151\u00a0okok miatt is t\u00f6rt\u00e9nnek dolgok. \u00c9ppen ez\u00e9rt ki kell kapcsolni a gondolkod\u00e1st \u00e9s hagyni magunkat sodr\u00f3dni.\u00a0<\/p>\r\n Amikor r\u00e1d\u00f6bben\u00fcnk arra, hogy m\u00e1r nem vagyunk egyed\u00fcl, hanem b\u00e9rbe adjuk a test\u00fcnket, m\u00e9g t\u00f6bb f\u00e9lelem vihet minket k\u00eds\u00e9rt\u00e9sbe. Mit egy\u00fcnk, mit mozogjunk, meddig dolgozzunk, mikor jelents\u00fck be a nagy h\u00edrt, felemelhetj\u00fck-e takar\u00edt\u00e1skor a (kis)b\u00fatorokat, esetleg napj\u00e1ban sz\u00e1zszor a nagytes\u00f3t, rep\u00fclhet\u00fcnk-e, aut\u00f3zhatunk-e. \u00c9s bele lehet veszni a rengeteg tapasztalatba, amelyet az interneten fellelhet\u00fcnk. \u00c9s nagyon sokan az inform\u00e1ci\u00f3halmazb\u00f3l kihal\u00e1ssz\u00e1k a rosszat, \u00e9s csak a rosszat.\u00a0<\/p>\r\n Egyr\u00e9szt \u00fagy \u00e9rzik, hogy \u0151k mindent megtesznek, hiszen nem esznek halat, nem dolgoznak, nem mennek ki az utc\u00e1ra, sokat fekszenek, nem torn\u00e1znak - ezzel v\u00e9dik a magzatukat. K\u00f6zben azonban semmi perc alatt be lehet csavarodni, folytonos r\u00e9mk\u00e9peket l\u00e1tni nem nagy kunszt \u00fagy, ha folyton egyed\u00fcl vagyunk; a test\u00fcnk pedig arra hivatott, hogy \u00e9letet teremtsen \u00e9s adjon, viszont ehhez az is kell, hogy gondoskodjunk r\u00f3la: finom \u00e9telekkel, mozg\u00e1ssal, laz\u00edt\u00e1ssal. A v\u00e1rand\u00f3ss\u00e1g idej\u00e9n m\u00e9g ink\u00e1bb ezt kell tenn\u00fcnk, m\u00e9rlegelni \u00e9s felel\u0151s d\u00f6nt\u00e9st hozni. Olyat, amelyet nem a f\u00e9lelmek, internetes d\u00e9monok vagy m\u00e1sok agg\u00e1lyai ir\u00e1ny\u00edtanak.\u00a0<\/p>\r\n Amikor KicsiA-t v\u00e1rtam, olyan volt, mintha egy olyan utaz\u00e1son lenn\u00e9k, ahol nem mindig tudtam, hogy hol lesz a k\u00f6vetkez\u0151 meg\u00e1ll\u00f3, de igyekeztem felk\u00e9sz\u00fclni mindenre: k\u00e9s\u00e9sre, korai \u00e9rkez\u00e9sre, b\u00e1natra, \u00f6r\u00f6mre - \u00e9s hihetetlen boldog voltam. Az elej\u00e9n azt mantr\u00e1ztam, hogy Ami j\u00f6n, fogadd el, ami megy, engedd el.\u00a0<\/em>Nem volt minden percben egyszer\u0171 azt elfogadnom, hogy nem probl\u00e9mamentes a babv\u00e1r\u00e1som, hogy nagy es\u00e9lyem volt arra, hogy elvesz\u00edtem (mindk\u00e9t) kisut\u00f3dot. De igyekeztem \u00e1tkapcsolni az agyamat \u00e9s arra gondolni, hogy az \u00e9n felel\u0151ss\u00e9gem, hogy ne legyek idegbeteg; csak \u00e9n vagyok neki; nem tehetem meg azt, hogy \u00e1tadom magam a p\u00e1niknak \u00e9s a f\u00e9lelemnek. R\u00f6pke h\u00e1rom h\u00f3nap volt: a bizonytalans\u00e1gban, egyik nap m\u00falt a m\u00e1sik ut\u00e1n, volt, hogy 23 \u00f3r\u00e1t fek\u00fcdtem. Csak arra tudtam gondolni, hogy majd fel\u00e1llok. \u00c9s v\u00e9gig dolgoztam otthonr\u00f3l: idegeskedtem, stresszeltem, telefon\u00e1ltam. De legal\u00e1bb nem azon \u0151rl\u0151dtem, hogy mi lesz, hogy lesz.\u00a0Ma m\u00e1r b\u00e1trabb lenn\u00e9k. El\u0151bb fel\u00e1lln\u00e9k \u00e9s nem dolgozn\u00e9k. Mindkett\u0151h\u00f6z nagy b\u00e1tors\u00e1g kell.\u00a0<\/p>\r\n Azt\u00e1n meg\u00e9rkeztem egy \u00fajabb \u00e1llom\u00e1sra, amikor m\u00e1r fel\u00e1llhattam - hivatalosan is. A hetek csak \u00fagy p\u00f6r\u00f6gtek, sz\u00e1mos kisebb \u00e1llom\u00e1ssal, \u00e9n pedig csak olvastam \u00e9s olvastam: v\u00e1rand\u00f3s\u00e1gr\u00f3l, sz\u00fcl\u00e9sr\u0151l. K\u00e9sz\u00fcltem. Mint az egyetemen a szigorlatokra, vagy m\u00e9g kitart\u00f3bban, elsz\u00e1ntabban. Sok mindent megtudtam magamr\u00f3l, \u00e9s F\u00e9rjjel val\u00f3\u00a0kapcsolatunkr\u00f3l is. M\u00e9lyen \u00e9s magasan sz\u00e1lltam, burokban voltam, de n\u00e9ha az eg\u00e9sz vil\u00e1gmindens\u00e9g s\u00falya r\u00e1m nehezedett. M\u00e1sok f\u00e9lelmei megtal\u00e1ltak, de szerencs\u00e9re a saj\u00e1tjaimmal sz\u00e9pen elvoltunk.<\/p>\r\n Nem szembe n\u00e9zni valamivel - legyen az a legnagyobb f\u00e9lelm\u00fcnk - felel\u0151tlens\u00e9g. Mert onnant\u00f3l kezdve fenn\u00e1ll annak a vesz\u00e9lye, hogy eluralkodik rajtunk \u00e9s az hat\u00e1roz meg benn\u00fcnket. \u00c9s a f\u00e9lelem is rossz tan\u00e1csad\u00f3, nem csak a harag.<\/p>\r\n A k\u00e9p forr\u00e1sa: innen<\/a>.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/talalgatasok.cafeblog.hu\/files\/2016\/06\/mini-021-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}z internet<\/del> szaksajt\u00f3 n\u00e9pe, hogy hogy lehetsz annyira felel\u0151tlen, hogy megteszed. \u00cdgy volt ez m\u00e1r a baba gondolata el\u0151tt is, viszont a babav\u00e1r\u00e1s \u00e9s az azt k\u00f6vet\u0151 r\u00f6pke\u00a030 \u00e9v<\/del> id\u0151szak tipikusan az a peri\u00f3dusa az \u00e9let\u00fcnknek, amikor mindenki tud egy r\u00e9mt\u00f6rt\u00e9netet, amivel s\u00fcrg\u0151sen le akar benn\u00fcnket besz\u00e9lni elgondol\u00e1sunkr\u00f3l.<\/p>\r\n