Mert n\u00e9ha nem tudunk m\u00e1st tenni, csak b\u00edzni. Magunkban, a f\u00e9rj\u00fcnkben, a m\u00e9g meg nem sz\u00fcletett gyermek\u00fcnkben.<\/p>\r\n
Mert magunkban b\u00edznunk kell \u2013 ki m\u00e1ssal \u00e9l\u00fcnk egy\u00fctt az \u00f6nn\u00f6n v\u00e9gtelennek t\u0171n\u0151 v\u00e9gess\u00e9g\u00fcnkig? Egyszer\u0171en musz\u00e1j rendben lenn\u00fcnk \u00e1lland\u00f3 lak\u00f3t\u00e1rsunkkal, a lelkiismeret\u00fcnkkel, a bolond \u00e9s gyermeteg lelk\u00fcnkkel, a sz\u00edv\u00fcnkkel, a folyton v\u00e1ltoz\u00f3 test\u00fcnkkel. Igen, bevallom, mostan\u00e1ban a sok-sok \u00e1gyban vs. kanap\u00e9n horizont\u00e1lis s\u00edkban elt\u00f6lt\u00f6tt hetekkel a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt, a testemhez val\u00f3 viszonyomat is rendeznem kell \u00fajra \u00e9s \u00fajra.<\/p>\r\n
Vegy\u00fck p\u00e9ld\u00e1ul a nagymam\u00e1mat, akit term\u00e9szetesen im\u00e1dok, valahol a p\u00e9ldak\u00e9pem az er\u0151s akarata, hite \u00e9s jelleme miatt. \u00c9s persze a nagy szeretete \u00e9s \u00f6nfel\u00e1ldoz\u00e1sa is el\u0151ttem lebeg, amivel megaj\u00e1nd\u00e9koz benn\u00fcnket. De m\u00e9gis, m\u00e9g ott \u00fcltem a k\u00f3rh\u00e1zi folyos\u00f3n, azon a bizonyos gy\u00f6trelmes helyen<\/a>, \u00e9s amikor arra az \u00e1rtatlannak t\u0171n\u0151 k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re, hogy j\u00f3l vagyok-e, h\u00e1nyok-e, azt mertem v\u00e1laszolni, hogy nem, t\u00f6k j\u00f3 az \u00e9tv\u00e1gyam, nyomban figyelmeztetett: Ne zab\u00e1lj, ne h\u00edzz sokat. Igaza van. Valahol igaza van, tudom. De most egy abszol\u00fat jogosnak meg\u00e9lt \u00f3ri\u00e1si DE k\u00f6vetkezik: fek\u00fcdn\u00f6m kell a nap 24 \u00f3r\u00e1j\u00e1b\u00f3l 23-at (ebb\u0151l olyan 20-23 szokott is siker\u00fclni\u2026), holott nem is olyan r\u00e9gen m\u00e9g minden nap torn\u00e1ztam, bicikliztem, kifejezetten p\u00f6rg\u0151s \u00e9letet \u00e9ltem, zsongl\u0151rk\u00f6dtem<\/a>; az em\u00e9szt\u00e9sem lassan, DE biztosan kiiktatja mag\u00e1t azon szent c\u00e9l \u00e9rdek\u00e9ben, hogy min\u00e9l t\u00f6bb t\u00e1panyag jusson a sz\u00e9pen fejl\u0151d\u0151 magzathoz; ezzel p\u00e1rhuzamosan az \u00e9tv\u00e1gyam megn\u0151tt, enni b\u00edrok, \u00edgy m\u00e1r h\u00edztam. Mondjuk, a h\u00e9ten a reggeli rosszull\u00e9tek fogt\u00e1k magukat \u00e9s bet\u00e1madtak d\u00e9lben: \u00e9melyg\u00e9s \u00e9s fejf\u00e1j\u00e1s lett rajtam \u00farr\u00e1 minden nap. De akkor is: enni tudtam, s\u0151t j\u00f3l is esett\u2026<\/p>\r\n De b\u00edzom magamban, hogy leadom majd a most felszedett kil\u00f3kat. \u00c9s nem akarom gy\u00f6t\u00f6rni vagy sanyargatni az am\u00fagy is sz\u00e1mtalan esetben sajg\u00f3 testemet. K\u00f6vezzetek meg: \u00f6r\u00f6m\u00f6met lelem az ev\u00e9sben, F\u00e9rj odavan a domborulataim\u00e9rt, \u00e9s tudom azt, hogy az \u00f6nfegyelmemet, ha bekapcsolom, akkor b\u00e1rmir\u0151l le tudok majd mondani \u2013 DE most nem akarom aktiv\u00e1lni azon r\u00e9szemet.<\/p>\r\n A n\u00e9gy fal k\u00f6z\u00f6tt \u00e9lem a mindennapjaimat. \u00c9s nem a sz\u00f3 hagyom\u00e1nyos \u00e9rtelm\u00e9ben. T\u00e9nyleg benn t\u00f6lt\u00f6m minden id\u0151met, n\u00e9h\u00e1ny perces s\u00e9t\u00e1ink vannak, az udvarra is ritk\u00e1n megyek ki. Igaz\u00e1b\u00f3l j\u00f3l elvagyok, dolgozom itthonr\u00f3l \u2013 no, nem 100%-os er\u0151bedob\u00e1ssal, csak olyan 60-nal se<\/span>. Sokat alszom. \u00c1lmodozom P\u00f6ttyr\u0151l. M\u00e9lyeket l\u00e9legzem, \u00e9s n\u00e9ha \u00edgy eljutok hozz\u00e1, megn\u00e9zem, j\u00f3l van-e. A h\u00e9ten m\u00e1r l\u00e1ttam mozogni. B\u00edznom kell abban, hogy kib\u00edrom. Nincs m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1som.<\/p>\r\n Persze, nem csupa r\u00f3zsasz\u00edn a szoba sem, ahol k\u00e9nytelen vagyok minden id\u0151met t\u00f6lteni. Amikor k\u00e9t hete eljutottam a munkahelyemre, h\u00e1t madarat lehetett volna fogatni velem (ha ugr\u00e1lhatn\u00e9k, de ugye nem\u2026). Roppant boldog voltam, hiszen v\u00e9gre besz\u00e9lhettem m\u00e1sokkal is, mint a sz\u0171k \u00e9rtelemben vett csal\u00e1ddal, l\u00e1ttam ismer\u0151s \u00e9s nem utols\u00f3 sorban kedves arcokat, akik mindannyian \u00e9rdekl\u0151dtek, v\u00e9gighallgattak, elmondt\u00e1k, hogy hi\u00e1nyzom \u00e9s m\u00e9g egy tengeri kaviccsal is gazdagodtam. Ja, \u00e9s a legjobb: csak \u00fagy ontottam magamb\u00f3l a sz\u00f3\u00e1radatot. F\u00e9rj persze a m\u00e1sodik \u00f3ra v\u00e9g\u00e9n szolidan jelezte, hogy most m\u00e1r ideje indulni. \u00c9s igaza volt: sz\u00edvem szerint maradtam volna m\u00e9g, de nagyon elf\u00e1radtam. Olyan volt nekem az a k\u00e9t \u00f3ra, mint egy lelki wellness-h\u00e9tv\u00e9ge: elmulasztotta a monoton h\u00e9tk\u00f6znapokat, de nem tudtam k\u00f6zben elfelejteni, hogy mindj\u00e1rt v\u00e9get \u00e9r.<\/p>\r\n Egy\u00e9bk\u00e9nt nem egyszer\u0171 ezt le\u00edrnom, de szinte folyamatosan v\u00e9rzek \u2013 a sz\u00ednsk\u00e1la ilyen-olyan \u00e1rnyalataiban, de mindig sziv\u00e1rog bel\u0151lem valami. Egy \u00fajabb v\u00e9r\u00f6mleny fakadt ki h\u00e9tf\u0151 \u00e9jjel. Nem volt kellemes, de m\u00e1r rutinos voltam a t\u00e9m\u00e1ban: nem volt p\u00e1nik, csak nagy-nagy nyugalom, ami rem\u00e9lhet\u0151leg mind P\u00f6tty, mind pedig \u00f6nn\u00f6n \u00e9rdekeimet is szolg\u00e1lja. Nincs mit tenni, b\u00edzni kell abban, hogy a v\u00e9r\u00f6mleny nem b\u00e1ntja P\u00f6tty\u00f6t, \u00e9s abban is, hogy a j\u00f6v\u0151 h\u00e9ten m\u00e1r visszaford\u00edthatatlanul bel\u00e9p\u00fcnk a m\u00e1gikus 9. h\u00e9tbe, amikor is t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem embri\u00f3r\u00f3l, hanem magzatr\u00f3l besz\u00e9lhet\u00fcnk.<\/p>\r\n \u00c9s ma is volt egy er\u0151sebb v\u00e9rz\u00e9shull\u00e1mom. Persze, ilyenkor egy kicsit elkeseredem, de mindig visszar\u00e1ntom magam: P\u00f6ttynek egyel\u0151re csak \u00e9n vagyok \u2013 ha \u00e9n f\u00e9lek, akkor azzal neki \u00e1rtok. Ergo: f\u00e9lni tilos. Megijedni szabad, mert az ellen nincs mit tenni. De a f\u00e9lelmet le kell k\u00fczdeni: m\u00e9ly leveg\u0151vel, teremt\u0151 gondolatokkal, unalmas sorozatokkal, olvas\u00e1ssal vagy b\u00e1rmivel, ami adott pillanatban hat. A c\u00e9l szentes\u00edti az eszk\u00f6zt.<\/p>\r\n Ugyanakkor b\u00edznom kell P\u00f6ttyben, hiszen a legfontosabb dolgok vele kapcsolatban m\u00e1r eld\u0151lt azon a bizonyos vas\u00e1rnap d\u00e9lel\u0151tt\u00f6n vagy d\u00e9lut\u00e1n, amikor megfogant. B\u00edznom kell abban, hogy vel\u00fcnk akar maradni \u00e9s vel\u00fcnk is tud maradni. Hogy el\u00e9g er\u0151s ahhoz, hogy vegye ezeket a kezdeti akad\u00e1lyokat \u00e9s kitart. Mert ezt kell tenn\u00fcnk mindny\u00e1junknak \u2013 mese nincs.<\/p>\r\n Persze, sokszor eszembe jut, milyen sz\u00e9p is lenne, ha mintegy var\u00e1zs\u00fct\u00e9sre elm\u00falna ez a mostani sebezhet\u0151, olykor meglehet\u0151sen labilis lelki\u00e1llapotom, term\u00e9szetesen azzal kar\u00f6ltve, hogy P\u00f6ttyel is egy csap\u00e1sra minden rendben lenne. Mert n\u00e9ha neh\u00e9z nem beles\u00fcppedni az aggodalommal \u00e1titatott \u00f6nsajn\u00e1latba. Hiszen kiszolg\u00e1ltatva \u00e9l\u00fcnk. Soha nem voltam m\u00e9g olyan helyzetben, hogy meg kellene fontolnom egy f\u0151z\u00e9st vagy a f\u00fcrd\u0151szoba felmos\u00e1s\u00e1t. Most pedig ez van \u2013 megfontolom, \u00e9s k\u00f6vetkezetesen elvetem, mert egy pillanatra nem figyelek, \u00e9s megemelek valamit, \u00e9s k\u00e9sz a m\u00e9g nagyobb<\/span> baj.<\/p>\r\n Ma pedig bevillant, hogy mit\u0151l alakulhatott ki a hemat\u00f3ma. M\u00e1r v\u00e1rand\u00f3s voltam, amikor nagytakar\u00edt\u00e1st csin\u00e1ltam, \u00e9s megemeltem a konyhai padot \u00e9s a sz\u00e9keket. Nem lett volna szabad. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg akkor t\u00f6rt\u00e9nt a baj.<\/p>\r\n Ma este k\u00f6ny\u00f6rtelen\u00fcl t\u00e1madnak a mumusok: az eml\u00e9k a meggondolatlan emel\u00e9sr\u0151l; a bizonytalans\u00e1g, hogy vajon megfelel\u0151en fejl\u0151dik-e P\u00f6tty (a legut\u00f3bbi vizsg\u00e1latkor egy h\u00e9ttel kisebbnek m\u00e9rt\u00e9k a kellet\u00e9n\u00e9l...); az aggodalom, hogy minden rendben van-e vele, hogy tal\u00e1n m\u00e9g t\u00f6bbet kellene fek\u00fcdn\u00f6m, hogy k\u00f6zben F\u00e9rjjel is meg\u0151rizz\u00fck a gyeng\u00e9ds\u00e9get, hogy ne s\u00e1rk\u00e1nyosodjak el, hogy nem \u0151r\u00fcljek meg, hogy ne csak magammal foglalkozzam, hogy m\u00e1r most j\u00f3 anya legyek, \u00e9s tov\u00e1bbra is j\u00f3 feles\u00e9g, gyermek... kit mennyire vonjak be a v\u00edv\u00f3d\u00e1saimba, hiszen mindenki egyk\u00e9nt agg\u00f3dik \u00e9rtem, lesik a k\u00edv\u00e1ns\u00e1gaimat... De nem szeretn\u00e9m, ha t\u00falzottan f\u00e9lten\u00e9nek, mert akkor k\u00e9nytelen lenn\u00e9k m\u00e9g amiatt is agg\u00f3dni.<\/p>\r\n Egyre kor\u00e1bban s\u00f6t\u00e9tedik. A red\u0151ny\u00f6ket m\u00e9g nem engedtem le - l\u00e1tni akarom az alkonyatot, mert m\u00e1r azt is olyan r\u00e9gen l\u00e1thattam.<\/p>\r\n Mire olyan hossz\u00fa lesz a hajam, hogy m\u00e1r be tudjam fonni, ezen is t\u00fal lesz\u00fcnk.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/talalgatasok.cafeblog.hu\/files\/2015\/08\/20150308_155938-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}