![\"20150327_124835\"](\"https:\/\/talalgatasok.cafeblog.hu\/files\/2015\/03\/20150327_124835.jpg\")
<\/a><\/p>\r\n<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
Nemr\u00e9giben itt j\u00e1rtunk<\/a>. Akkor m\u00e9g nem ismertem az imaz\u00e1szl\u00f3k erej\u00e9t, t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t. Azt\u00e1n - mint oly gyakran az \u00e9letben - \u00f6sszefon\u00f3dtak a dolgok: a k\u00f6nyvben<\/a> \u00e9ppen addig jutottam, ahol a szerzetes elmagyar\u00e1zza az eur\u00f3paiaknak, hogy mit is l\u00e1tnak akkor, amikor a sz\u00e9l lobogtatja a sz\u00ednes-\u00edrott z\u00e1szl\u00f3kat. Az \u00fczeneteket pedig felkapja \u00e9s viszi hegyeken-v\u00f6lgyeken vagy v\u00e1rosokon \u00e1t.<\/p>\r\n Az\u00f3ta \u00edrom az imaz\u00e1szl\u00f3mat. Hossz\u00fa sorokkal, mantr\u00e1kkal t\u0171zdelem, azt\u00e1n \u00fajra kezdem. Mert az imaz\u00e1szl\u00f3ra csak a t\u00e9nyleg fontosat \u00edrja az ember. Azt, amit a legbels\u0151bb l\u00e9ny\u00e9nek hangja dikt\u00e1l. N\u00e9ha pedig neh\u00e9z hallani a hangot. Mert annyi mindent szeretn\u00e9nk hallani, annyi mindenr\u0151l szeretn\u00e9nk azt hinni, hogy t\u00e9nyleg arra v\u00e1gyunk. J\u00f6hetn\u00e9k a t\u00e1rsadalmi norm\u00e1kkal, elv\u00e1r\u00e1sokkal, t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171s\u00e9gekkel, de nem teszem. Mert nem puszt\u00e1n err\u0151l van sz\u00f3. Vannak olyan mumusok, amiket saj\u00e1t magunk kre\u00e1ltunk \u00f6nmagnak. Ezeket a legnehezebb levetk\u0151zni. Mert lehet, hogy mind\u00f6ssze annyi kell, hogy szembe n\u00e9zz\u00fcnk egy olyan f\u00e9lelm\u00fcnkkel, amit igyeksz\u00fcnk a sz\u0151nyeg al\u00e1 s\u00f6p\u00f6rni. Lehet valami apr\u00f3s\u00e1g: egy r\u00e9gi eml\u00e9k, aminek a sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t tagadni akarjuk megb\u00e1ntotts\u00e1gb\u00f3l. Lehet egy meg nem bocs\u00e1jtott mondat, tett, amely megk\u00f6ti a lelk\u00fcnket. Lehet, azt kell k\u00e9rn\u00fcnk, hogy ett\u0151l szabaduljunk meg ahhoz, hogy valami \u00faj elkezd\u0151dj\u00f6n. Vagy magunknak kell megbocs\u00e1jtanunk azt, hogy emberek vagyunk, olykor gondolunk olyat, amit nem kellene; v\u00e1gyunk olyanra, amire nem lenne szabad. Az biztos, hogy \u00f6r\u00f6k\u00f6sen \u00faton vagyunk: k\u00f6zel\u00edt\u00fcnk vagy \u00e9ppen elt\u00e1volodunk magunkt\u00f3l. De mozg\u00e1sban vagyunk.<\/p>\r\n Persze, amikor ott \u00e1lltunk a szt\u00fapa el\u0151tt \u00e9s nagy a sz\u00e9lben az imaz\u00e1szl\u00f3k szinte v\u00edzszintesen \u00e1lltak a l\u00e9gben, akkor is k\u00e9rtem. Im\u00e1dkoztam. Hogy a l\u00e9lek, aki m\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3napja itt van k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk, tal\u00e1lja meg az utat hozz\u00e1nk.<\/p>\r\n Azt is k\u00e9rtem, hogy \u0151rizhess\u00fck meg az egyens\u00falyunkat. M\u00e9g akkor is, ha a v\u00e1rakoz\u00e1s hossz\u00fa lesz. S\u0151t - legy\u00fcnk \u0151szint\u00e9k \u00e9s n\u00e9zz\u00fcnk szembe a mumussal - akkor is, ha hi\u00e1baval\u00f3. \u0150rizz\u00fck meg magunkat, egym\u00e1st - kett\u0151nket. Ez is egy \u00fat: m\u00e1smilyen, amilyet eltervezt\u00fcnk, meg\u00e1lmodtunk magunknak, de m\u00e9gis egy \u00fat. Persze, a hit \u00e9s a bizalom nem m\u00falik el.<\/p>\r\n Az imaz\u00e1szl\u00f3k pedig csak lobognak a sz\u00e9lben. Viszik az \u00e1ld\u00e1st, az im\u00e1t \u00e9s a k\u00e9r\u00e9seket. Nem csak a mi\u00e9nket, hanem mindannyiunk\u00e9t. Egy nagy k\u00f6z\u00f6s hull\u00e1mk\u00e9nt csapnak fel - tal\u00e1n \u00edgy messzebbre jutnak.<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/talalgatasok.cafeblog.hu\/files\/2015\/03\/20150327_124835-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}