Már senki sem tudja, hogy honnan indult a dolog. De ha nem figyel oda tudatosan az ember lánya, akkor mint a spirál, magába szippantja a folytonos fóbiák rémisztő árnya. Mert akármerre fordulsz, szembe jön veled egy nagy felkiáltójel, ami arra hívja fel a figyelmed, hogy valamit valamiért ne tégy, vagy éppenséggel megkövez az internet szaksajtó népe,… Tovább »
Félelmek
Már senki sem tudja, hogy honnan indult a dolog. De ha nem figyel oda tudatosan az ember lánya, akkor mint a spirál, magába szippantja a folytonos fóbiák rémisztő árnya. Mert akármerre fordulsz, szembe jön veled egy nagy felkiáltójel, ami arra hívja fel a figyelmed, hogy valamit valamiért ne tégy, vagy éppenséggel megkövez az internet szaksajtó népe,… Tovább »
KicsiA három hónapos múlt. * Ketten lettek volna a mi gyermekeink. Ketten. Ott volt bennem a kisfiam jele; a nyom, amelyet maga után hagyott. KicsiA babát kapott, hogy ölelgethesse és szeretgethesse az ikre helyett. * Hosszú a hajam. Magasan kötöm össze. Néha unalmas, de aztán felidézem a fogadalmam: egy éve elképzeltem, hogy ha megnő, akkor lesz… 
Korábban volt már egy hasonló című bejegyzésem, ami még a próbálkozásról szólt és a vágyakozásról. A mostani témája a várakozás és a vágyakozás – csak egy kicsit másmilyen. Tehát az első trimeszter összegzése: – Óriási öröm a két csík láttán – akkor, amikor egyáltalán nem számítottunk rá. – A hajam ettől függetlenül növesztem, eléggé fura… 
Egy éve házasodtunk össze. Ilyenkor már férj és feleségként élveztük a lagzink minden pillanatát. Még akkor is, ha olykor kicsit szétcsúszott a buli, nem volt minden percet lefedő forgatókönyvünk és sok esetben nevetéssel oldottuk meg az előállt helyzetet. A számunkra tökéletes volt – és egyedül ez számít. Azóta túl vagyunk néhány hónap összecsiszolódási veszekedésen, jó… 
Mert néha nem tudunk mást tenni, csak bízni. Magunkban, a férjünkben, a még meg nem született gyermekünkben. Mert magunkban bíznunk kell – ki mással élünk együtt az önnön végtelennek tűnő végességünkig? Egyszerűen muszáj rendben lennünk állandó lakótársunkkal, a lelkiismeretünkkel, a bolond és gyermeteg lelkünkkel, a szívünkkel, a folyton változó testünkkel. Igen, bevallom, mostanában a sok-sok… 
Ültem a folyosó végén, a kisszéken. Néztem a barnásszürke csempe közötti fehér fugát és azon gondolkodtam, hogy nem lehet benntartani, hogy vajon meddig tart még ez az állapot, hogy mikor lélegezhetek fel. Szombat este volt, egyedül voltam, zokogtam és nem akartam senkit sem felhívni. Péntek Hajnalban jelentkeztem a főnökömnek, hogy kórházban vagyok, majd szólok, ha… 
Ültem a folyosó végén, a kisszéken. Néztem a barnásszürke csempe közötti fehér fugát és azon gondolkodtam, hogy nem lehet benntartani, hogy vajon meddig tart még ez az állapot, hogy mikor lélegezhetek fel. Szombat este volt, egyedül voltam, zokogtam és nem akartam senkit sem felhívni. Vasárnap este: Összebújtunk Férjjel. Volt már rá példa – naná, nem… 
Furcsa keveréke ez a bágyadt létezésnek és a pillanatok megélésének. Nyugalom, nem kezdek végtelenített, hormonokkal átitatott sorok taglalásába – arra már van egy külön füzetem, ahova büntetlenül és mindenféle következmények nélkül írhatom le a legnyálasabb legféltettebb és a legőszintébb érzéseimet és gondolataimat a várandóságommal kapcsolatban. Azt úgyis csak én olvasom, illetve Férj, de az ő… 
Vasárnap Igazi nyári kánikula: délelőtt fél kilenckor már gőzölög az aszfalt. Kínszenvedés a napon lenni. Éppen ezért menekülőre fogjuk: irány a közeli tó partja, de előtte még az eperföld, ahol annyi epret kell szednünk, hogy kerüljön a fagyasztóba és elkészülhessen az epres kölestorta. Annyi eperrel, hogy az már túl sok legye. Öten utazunk: Férj, Após,… 
A haj évezredek óta az erő szimbóluma – gondoljunk csak Sámsonra, akit azzal, hogy álmában levágták a haját, megfosztottak hatalmától. Egyes kultúrákban megjelenik a rituális hajvágás: amikor a legmélyebb gyász maga alá vonja a szenvedőt, az megválik hajkoronájától. Ugyanakkor a szabadságot, az egészséget is jelképezi a hosszú és egészséges haj. A nyugati világunkban pedig nem… 