Korábban volt már egy hasonló című bejegyzésem, ami még a próbálkozásról szólt és a vágyakozásról. A mostani témája a várakozás és a vágyakozás – csak egy kicsit másmilyen. Tehát az első trimeszter összegzése: – Óriási öröm a két csík láttán – akkor, amikor egyáltalán nem számítottunk rá. – A hajam ettől függetlenül növesztem, eléggé fura… Tovább »
Túl az első trimeszteren
Korábban volt már egy hasonló című bejegyzésem, ami még a próbálkozásról szólt és a vágyakozásról. A mostani témája a várakozás és a vágyakozás – csak egy kicsit másmilyen. Tehát az első trimeszter összegzése: – Óriási öröm a két csík láttán – akkor, amikor egyáltalán nem számítottunk rá. – A hajam ettől függetlenül növesztem, eléggé fura… Tovább »
Egy éve házasodtunk össze. Ilyenkor már férj és feleségként élveztük a lagzink minden pillanatát. Még akkor is, ha olykor kicsit szétcsúszott a buli, nem volt minden percet lefedő forgatókönyvünk és sok esetben nevetéssel oldottuk meg az előállt helyzetet. A számunkra tökéletes volt – és egyedül ez számít. Azóta túl vagyunk néhány hónap összecsiszolódási veszekedésen, jó… 
Mert néha nem tudunk mást tenni, csak bízni. Magunkban, a férjünkben, a még meg nem született gyermekünkben. Mert magunkban bíznunk kell – ki mással élünk együtt az önnön végtelennek tűnő végességünkig? Egyszerűen muszáj rendben lennünk állandó lakótársunkkal, a lelkiismeretünkkel, a bolond és gyermeteg lelkünkkel, a szívünkkel, a folyton változó testünkkel. Igen, bevallom, mostanában a sok-sok… 