Ültem a folyosó végén, a kisszéken. Néztem a barnásszürke csempe közötti fehér fugát és azon gondolkodtam, hogy nem lehet benntartani, hogy vajon meddig tart még ez az állapot, hogy mikor lélegezhetek fel. Szombat este volt, egyedül voltam, zokogtam és nem akartam senkit sem felhívni. Péntek Hajnalban jelentkeztem a főnökömnek, hogy kórházban vagyok, majd szólok, ha… Tovább »
Cím nélkül II. rész
Ültem a folyosó végén, a kisszéken. Néztem a barnásszürke csempe közötti fehér fugát és azon gondolkodtam, hogy nem lehet benntartani, hogy vajon meddig tart még ez az állapot, hogy mikor lélegezhetek fel. Szombat este volt, egyedül voltam, zokogtam és nem akartam senkit sem felhívni. Péntek Hajnalban jelentkeztem a főnökömnek, hogy kórházban vagyok, majd szólok, ha… Tovább »
Ültem a folyosó végén, a kisszéken. Néztem a barnásszürke csempe közötti fehér fugát és azon gondolkodtam, hogy nem lehet benntartani, hogy vajon meddig tart még ez az állapot, hogy mikor lélegezhetek fel. Szombat este volt, egyedül voltam, zokogtam és nem akartam senkit sem felhívni. Vasárnap este: Összebújtunk Férjjel. Volt már rá példa – naná, nem… 
Furcsa keveréke ez a bágyadt létezésnek és a pillanatok megélésének. Nyugalom, nem kezdek végtelenített, hormonokkal átitatott sorok taglalásába – arra már van egy külön füzetem, ahova büntetlenül és mindenféle következmények nélkül írhatom le a legnyálasabb legféltettebb és a legőszintébb érzéseimet és gondolataimat a várandóságommal kapcsolatban. Azt úgyis csak én olvasom, illetve Férj, de az ő… 