Nem arról akarok írni, hogy hogyan birkózunk meg a többszörösen összetett szerepekkel. Sokkal inkább arról, hogy a legfontosabbak hogyan határozzák meg a gondolkodásunkat.
*
Hetek óta írom és folyamatosan átírom ezt a bejegyzést. Először panasznak indult, a címe is más volt. Aztán Férj egy félmondata mindent a sutba vágott és rájöttem, hogy mi, nők, annyi mindent tudunk érezni és gondolni egyszerre, hogy hiba egypólusúként állni egy témához. Még az érme két oldala is édeskevés ahhoz, amit produkálni tudunk: egyetlen megnyilvánulásunk mögött ott lapulhat a féltés, a bosszantás, az adni akarás, a támasz nyújtása, a legkicsinyesebb önzés és a legmélyebb önzetlenség.És ez csak egy tett. Egy mondat. Egy helyzet. Egy nő. Hát még mire képes három. Vagy sok.
*
Csak egy félmondat, ami újra és újra elcsattant és arcul csapott bennünket: kinek a szobája. Egy birtokos eset. És többen ugranak. A fiúk jótékonyan félre néztek. Mert hát, nagy a szerelem anya és fiai között. A nők pedig belül felbolydultak, belül egyszerre érezték azt, hogy ezt nem lenne szabad érezni és azt, hogy jogos volna az azonnali űrutazás. Mindegy kinek. Csak el a helyzetből, ki a világból, távol a családtól. Hirtelen megint vonzó lett Bali vagy az isten háta mögötti falu. És egyre csak azt visszhangozta mindenki: Miért? Miért? Miért?
*
Elméletek:
1. Tézis: Meg kell fogalmazni a saját birtokos esetünket. Összemérni egy átvirrasztott éjszaka alatt, hogy melyikünké az erősebb. Győzelem! – legalábbis mindenki ezt hiszi.
2. Tézis: Valaki téved. És az biztosan nem én vagyok.
3. Tézis: Valakinek igaza van. És az biztosan nem én vagyok. Konkrétabban: Férjnek igaza van.
*
Igen, néhány perc leforgása alatt be kellett látnom, hogy egy pillanatra egysíkúvá váltam. Egy nézőpontúvá, amit nem szeretek. Hirtelen csak azt láttam, amit látni véltem, nem azt, ami az orrom előtt volt. Aztán jött (nem) fehér lovon, (nem) lobogó hajjal Férj, és megerősített abban a hitemben, hogy jól döntöttem, amikor a díszteremben őt nézve és kizárólag őt látva azt mondtam: Igen.
*
Mert mi nők olyanok vagyunk, hogy mindent túlgondolunk, csapongunk, elméleteket gyártunk, összeesküvést és tudatosságot sejtünk minden mögött. Ugyanakkor van úgy, hogy magunkkal kapcsolatban megengedjük azt a luxust, hogy a mosoly egyszerű mosoly legyen, a kedvesség pedig szimpla kedvesség.
És folyamatosan azon elmélkedünk, hogy hogyan tudnánk egyszerre megfelelni mindenkinek és kizárólag önmagunknak kedvezni. Valószínűleg ahhoz, hogy akár csak egy rövid időre is megvalósítsuk ezt az elképzelt állapotot, egy napnak nemhogy 48, de inkább 72 órából kellene állnia, maximum 8 óra alvással, természetesen.
*
Amikor gyermek voltam, számomra a mindenséget két nő jelentette: anyukám és a nagymamám. Ha ők azt mondták valamire, hogy zöld, akkor én azt elfogadtam. Már iskolába járhattam, amikor először szembesültem azzal, hogy nem tökéletesek, hogy a világ nem csak az ő szemüvegükön keresztül vizsgálható, és hogy nekem is lehet egy külön bejáratú okulárém (és valóban lett is, igen hamar). A nagymamám maga mellett akart tudni bennünket; szerette, ha jótékonyan irányíthatta az életünket – a véleménye szerinti – helyes mederben. Anyukám mindeközben igyekezett megismertetni velem a szabadságot, engedett bolyongani, próbálkozni – emiatt nem győzök elég hálásnak lenni neki. Most látom, hogy ehhez több erő kell, mint az élvonalban menetelni és mutatni a megfelelőnek vélt irányt. Ott lenni, amikor kell; elkapni, amikor szükséges; lenyelni egy-egy mondatot – óriási erőre vallanak.
Sokat tanultam mind a kettőjüktől: kitartást és tartást, szeretet és odaadást. A szív szerinti apukám anyukájától a bolondosságot tanultam, a fondorlatot, azt, hogy a háttérből ügyesen lehet irányítani a férfiakat – de a legnagyobb ajándéka az volt, hogy mellette megtanultam: én olyan ember vagyok, aki megérdemli a boldogságot; akinek kijár, hogy jól bánjanak vele.
Ők ott keveregnek a lelkemben. Belőlük lettem – hasonlóan különböző.
De ez csak az én lelkemnek receptje.
Ezek csak az én szétszórt szempontjaim. Csak az én találgatásaim.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: