Aki szereti, ne olvassa el.
Már órákban számolhatja a fennmaradó időt az, aki igazi rajongóként az elsők között szeretné áhítattal figyelni, amint a szürke szemű Mr. Grey bevezeti a szexualitás világába az ártatlan Anastasiát. Egyértelmű, hogy a kőgazdag rossz fiú, miután kéjesen és finoman elvette a csendes, de a hallgatag ajkak mellett hihetetlen mélységekről árulkodó beszédes szemekkel rendelkező kislány legféltettebb kincsét, a szüzességét, bevezeti őt abba a szexualitásba, amelyben Mr. Grey valóban otthonosan mozog, a szado-mazo világába.
Hogy oda ne rohanjak.
Egyrészt, miért van az, hogy azok a nők – mert valljuk be, bizony, ez a film és a könyv is olyan, mint az Alkonyat-sorozat, férfiak számára a nézhetetlenség határát súrolja (csakúgy, mint számomra a Hobbit vagy a Gyűrűk ura) – , tehát azok a nők, akik magát a szex szót – és ismét csak valljuk be, hogy Magyarországon igen sok olyan hölgy él és mozog, aki a szexualitásáról nem mer beszélni – , szóval olyan nők, akik a szexről mélységesen hallgatnak, nyilvános és nem nyilvános helyeken bújták a könyv minden egyes oldalát? Félreértés ne essék, elolvastam a könyvet. Legalábbis az első részét – túlzásokba azért ne essünk! Tehát elolvastam az első kötet, gyorsan ki tudtam végezni, néhány óra alatt átküzdöttem magam. Az eleje borzalmasan vontatott volt, azok a részek, amelyek sejtették Mr. Grey nagyszerűségét, befolyását, gazdagságát, és erőltetett különlegességét, nos, teljesen kiborítottak. A vége pedig összecsapott volt. A betelt a pohárnál kicsit több kellett volna.
Hogy számomra mit jelentett a könyv? Eszembe juttatta anyukámat, amikor még kicsi voltam, akkor néha vett úgynevezett X-románokat (X – szerintem az XXX-ből, roman – mint könyv), és azokat bújta vasárnaponként, amikor az ebéd után elvonultunk csendes pihenőre. Néha beleolvastam titokban, de nem igazán értettem, hogy miről szólnak.
Ez mostanra sem változott. Mármint most már tudom, hogy mit jelent az: forrón ölelni, akaratosan csókolni, vagy szenvedélyesen kívánni (a könyvben persze ennél jóval érzékletesebb leírása olvasható a szexnek). Azt is tudom, hogy a szex különféle formában és szinteken okozhat örömöt, gyönyört, boldogságot. Megesik, hogy a kedves és a becéző formája az, amely teljesen magával ragad, de megtörténik az is, hogy a nyersebb forma felel meg a párnak. Az, hogy mekkora adagban méri ki magának a pár a nyersességet, az teljesen privát dolog, senkinek semmi köze hozzá, feltéve, ha abba mindkét fél önszántából beleegyezik, és az emberi méltóságuk is ép és sértetlen marad. Nem gondolom, hogy olyan messzire kellene elvinni a dolgot, amely azt állítja, hogy a regény és a film is tulajdonképpen a családon belüli erőszakról szól. Azt sem gondolnám, hogy a jellemfejlődés leírására törekszik. Egyik állítás sem igaz. Szerintem pusztán egy olyan mese – mert a valóságot, a valós emberi kapcsolatokat nyomokban sem tartalmazza – , amely arról az éretlen személyiségről szól, aki abban bízik, bárkit is gyökeresen megváltoztathat. A történetnek azon részei, amelyek Mr. Grey “változásáról” szólnak, vérszegények, erőltetettek – nem tudok mit tenni, az egész karakter számomra nem más, mint az emberfeletti írói akarat megnyilvánulása, amely valami annyira maradandót akart alkotni, hogy kifulladt az első bekezdés után és pusztán hamis szavak maradtak utána. De ugyanezt éreztem Anastasia kapcsán is: meg akart formálni egy olyan karaktert, amely a szürkeségből kiemelkedve sokszínűségét mutatja meg. Ehelyett is csak az akarás maradt.
Felvetődhet a kérdés, hogy akkor mégis miért olvastam el. Nagyon egyszerű a válasz: a csapból is ez folyt és folyik még most is. Érdekelt, hogy mi ez az őrület. Érdekelt, hogy mi az a XXI. századi szerelmi történet, amely felrúg, felkavar és feszegeti a határokat. De rá kellett jönnöm, hogy szó sincs XXI. századiságról, szó sincs határhelyzetekről, pusztán csak egy kliséket felvonultató, erotikával és szado-mazo szexualitással átitatott könyvről és filmről. Nincs benne frissesség, nincs benne újdonság, nincs benne igaziság. De kiélhetjük azt a kívánságunkat, hogy bekukucskáljunk a kulcslyukon, hogy tőlünk távol álló dolgokat meglessünk a mi kis biztonságos világunkból kitekintve. És még az is megadatik nekünk, hogy anélkül, hogy kimondanánk: szex, orális szex, anális szex, karmolás, harapás, vibrátor vagy bármi egyéb dolgot felvállalnánk, kinek-kinek a hálószobájában előforduló szokások/játékok közül, mégis szabadon foglalkozhatunk a szex-szel. Persze, csak magunkban. Persze, csak titokban.
De biztosan ez a jó út?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: