Avagy: Barát(nő) egyszeregy 30 körül Van egy folytonosan visszatérő szófordulat, amelyet előszeretettel használok: a bonyolítani. Ügyeket/találkozókat/megbeszéléseket bonyolítok. A velem szemben ülő kolléga, akit igencsak bírok, sőt, a barátaim között tartok számon, rendszerint arra figyelmeztet: Ne bonyolítsd, egyszerűsítsd. És milyen igaza van. Mert az ember lánya tényleg hajlamos mindent túlbonyolítani, mindig agyalni és elszöszmötölni egy-egy témán,… Tovább »
Ki keressen kit?
Avagy: Barát(nő) egyszeregy 30 körül Van egy folytonosan visszatérő szófordulat, amelyet előszeretettel használok: a bonyolítani. Ügyeket/találkozókat/megbeszéléseket bonyolítok. A velem szemben ülő kolléga, akit igencsak bírok, sőt, a barátaim között tartok számon, rendszerint arra figyelmeztet: Ne bonyolítsd, egyszerűsítsd. És milyen igaza van. Mert az ember lánya tényleg hajlamos mindent túlbonyolítani, mindig agyalni és elszöszmötölni egy-egy témán,… Tovább »

A reggelek csak az enyémek. Amióta nem lélekszakadva indul a napom – értsd: ötkor ébredés, háromnegyed órával később pedig szolid sminkben ácsorgás kisebb-nagyobb (de általában kisebb) lelkesedéssel a megállóban – nos, azóta teljesen megváltozott az életem. Lett magamra időm: továbbra is ötkor kelek, vagy inkább fél hatkor, tornázom vagy olvasok vagy mosogatok – mikor mire…
Érzem magamban a lüktető erőt: a nőt, aki hihetetlen pontossággal zsonglőrözik a teendők között: a munkahelyen rend van az asztalomon – igaz, csak a szélső napokon, mert egyébként mindig halmozok, pakolok és tologatok; ráadásul nem kell sötétedésig túlóráznom sem. Igaz, a múlt hét elején fel akartam kapcsolni a villanyt, amikor beléptem a házba, aztán rájöttem,…
Aki szereti, ne olvassa el. Már órákban számolhatja a fennmaradó időt az, aki igazi rajongóként az elsők között szeretné áhítattal figyelni, amint a szürke szemű Mr. Grey bevezeti a szexualitás világába az ártatlan Anastasiát. Egyértelmű, hogy a kőgazdag rossz fiú, miután kéjesen és finoman elvette a csendes, de a hallgatag ajkak mellett hihetetlen mélységekről árulkodó…
Néha úgy érzem magam, mint egy profi bokszoló, aki nem hallja a gongot, és csak küzd és küzd – az ellenfelét már nem látja senki, csak ő; sőt, már őt sem nézi senki, csak lelki szemei csüggnek fáradt tagjain. Tudom, hogy el kellene engednem az állandó küzdelmet, és felhagyni azzal az úri passzióval, hogy még…
Természetes kíváncsiság, őszinte pillanatok, kendőzetlen, merész kérdések – gyönyörűen körül lehet írni azt, amikor egy ismeretlen ismerős bunkó kérdést tesz fel és veszi magának a bátorságot, hogy mindennemű felvezető szöveg nélkül rákérdezzen arra, hogy még meddig vesz részt a termelésben az ember lánya, meddig szándékozik még munkaviszonyát fenntartani az adott területen belül, és mikor evez…