Bevallom, szeretem a kütyüket. A céges telefonom érintőképernyős, tudok a segítségével internetezni, bármikor ráguglizhatok arra a fogalomra/tárgyra/híres emberre/filmre/könyvre, ami éppen nem jut eszembe – csak előkapom és már meg is simogatom, taperászom azért, hogy kisegítsen a szorult helyzetemből. Van laptopom, amely előtt sok időt töltök a munkahelyemen és szinte minden nap előveszem itthon is. Facebook, e-mail-ek, online könyvkatalógusok, fórum, női oldalak – szóval, egy csomó dolgot a segítségével rendszerezek, tudok meg. Van egy kütyüs életem – vagy az életemnek egy kütyüs vonala? Talán mindegy is.
Hozzám képest Férj kispályás. A munkájából adódóan sem kell órákat eltöltenie számítógép előtt, meg úgy egyébként is eltelnek úgy hetek az életéből, hogy nem nézi meg, kapott-e valakitől levelet. Szinte csak tájékozódásra használja az internetet – igen, sajnos, érdekli a politika nem úgy, mint engem. Néha hetekig még a blogot sem olvassa! Ez azért felháborító, nem?
Hogy hogyan viszonyulok majd mindehhez, amikor gyerekem lesz, nem tudom. Egyelőre sajnos nem áll fenn ez a helyzet.
A karácsonyi időszakban voltunk otthon Anyuméknál. Természetesen ilyenkor látogatóba is elmegyünk, most nevezetesen az unokatestvéremékhez ugrottunk be egy röpke délutánra. Két tündéri kislány, egy apa és egy anya alkotja a családjukat. A kisebbik A. szívszerelme: szőke, mindig mosolygós ábrázatú és általában csintalan tekintetű leányzó, aki boldogan mutogatta a tabletet, amikor elhelyezkedtünk a kanapén. Mert a Jézuska bizony azt is vitt a fa alá. Természetesen a maga négy évével játszi könnyedséggel és félelmetes gyorsasággal pörgeti a lapokat és már ott is van azon az oldalon, amelyiken játszani szokott. Rátapad a tekintet a kijelzőre, már nem nyaggat senkit, nem magyaráz, csak simogatja a szerkentyűt. A nagytesója (A. második számú szívszerelme – jah, egyszer csak elérkezünk hozzám is…) nézi, olykor vitáznak, hogy ki legyen a következő. De azért jól elvannak. Nem hangosak. Nem zavarnak bennünket, nagyokat – akik persze tök hülyék, hogy ezt hagyják és még asszisztálnak is hozzá. De hát a felnőtt létünk során már volt alkalmunk egyszer-kétszer megtapasztalni azt, hogy amit korábban, gyermekként tilos volt, azt most simán megtehetjük. No, ez is pont egy olyan eset.
Játszanak, mi isszuk a kávét, teát. Egyszer A. szemei kikerekednek, odafordul a lányok édesapjához, és nyugodt hangon megkérdezi:
– Te azt tudod, hogy a lányod porhót néz?
Persze, nem ezt a szót használta. Könnyen kitalálható, hogy melyiket.
Az apa határozott mozdulattal kikapta a gyerek kezéből a gépet, és kikapcsolta az oldalt. Visszatért a játék-oldalra – majd újra a négyéves kezébe nyomta a tabletet.
Persze, ma már vannak mindenféle szűrők, amit a szülők beállíthatnak azért, hogy elkerüljék az ilyen helyzeteket, amikor egy hirdetésre rákattintva a gyerek átevez egy olyan oldalra, amely nem neki való. De van egyáltalán olyan oldal, ami egy négyévesnek való?
Aztán hazajöttünk. 31-én körbejártuk az itthoni családot – ugye, az otthoni után… -, majd volt mit látnunk: a nyolcéves lányka tabletet kapott a Jézuskától. Csetelni már tud a segítségével, youtube-ozik és megnézi, hány fok van odakinn. Ezek javarészt ártalmatlan dolgok, de akkor is. Persze, elmeséltük, hogy jártak az unokahúgaim. Az élménybeszámoló során elharaptam a szó végét, amire persze a nyolcéves azonnal felkapta a fejét: mit néztek? Az elmés nagyapa kisegített: porhót. Azonnal megerősítettem: arra több hó esett, és porhót néztek a tableten is. Nem firtatta, hogy mi is az pontosan.
Nem a brit tudósok ugyan, de amerikai és kanadai orvosok több negatív hatását is kimutatták annak, ha a gyerekek 12 (!) éves koruk előtt sok időt töltenek a mindenféle kütyük előtt. Tudom, nem egy szaklap, de az Éva Magazinban olvasható egy rövid, tételes összefoglalója annak, hogy milyen mellékhatásai lehetnek a korai találkozásnak.
Igen, rohan a világunk. Tudom, pörgésre vagyunk ítélve. Egyértelmű, hogy használjuk a kütyüket, a gyerekek pedig kíváncsiak és utánoznak bennünket. Ebből pedig az következik, hogy használják is azokat.
Csak az nem mindegy, hogy mire, mikortól, mennyi ideig és miért.
Ti hagyjátok/hagynátok, hogy a gyerek naphosszat a kütyükön lógjon?
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a facebook-oldalamhoz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: