Ha egy pillanatra is azt hittem volna, hogy Férjjel mi normálisak vagyunk, akkor azt a mai nappal végleg kiverhetem a fejemből.
1. Úgynevezett munkaszombat van. Ez azt jelenteni, hogy éppen egy aktuális szünnappá avanzsált napot le kellett dolgoznunk. Alapesetben ez egy kamunkanap kamu-munkanap, de egyes kirívó esetekben annyi teendőt göngyölít és göngyölít maga előtt az ember lánya, hogy a munkanap egyszerűen munkanap lesz. Maximum egy kicsit rövidebb, mint egy hagyományos dolgos hétköznap. Nekem ebbe a rövidebb munkanapba sikerült belesűrítenem:
- 3000 e-mailt (jó, hírlevelet küldtem ki, de akkor is…)
- 15 ajánlatkérést
- plusz 16 levelet
- a lényeget a végére hagytam: annyira kiakadtam, hogy először a nyakam vörösödött be, majd egyre feljebb kúszott bennem az ideg, és a vérnyomásom ritkán tapasztalt magasságokba emelkedett; enyhén tébolyult ábrázattal lobogtattam egy papírt majd, rácsaptam egy a ranglétrán felettem álló egyénre az ajtót. Aztán mire az irodánkba értem – kb. 50 méter – már sírtam is. Igen, kiakadtam.
2. Hazaérkezés I.: Először Anyósomékhoz mentem, ott találkoztunk A.-val. Anyósom ismételtem megharagudott rám, mert megint céges rendezvényünk lesz.
3. Hazaérkezés II.: Pánikszerűen pakolászni kezdtünk a házban, mivel még egyértelműen tapasztalhatóak a felújítás következményei. Továbbra is por van, habár lényegesen kevesebb, mint néhány napja, és már egyáltalán nem szembetűnő, de a háborút még nem nyertem meg. A legszebb az, hogy A. egyelőre még nem végzett a verandával. A jelenlegi állapotot a kétségbeejtő romhalmaz szókapcsolattal tudnám röviden összefoglalni: A festékréteg a szoba háromnegyedén lekaparva, zsákokba halmozva a törmelék, és a megmaradt vakolat, glettanyag, alapozófesték; mindent ujjnyi vastag fehér por borít; az ablakokon alig lehet kilátni. No, Férj nekiállt mindezt megszüntetni. Alapból ez nem lenne izgalmas, de vendégeket vártunk fél ötre. Az óra 2 óra 30 percet mutatott.
Én próbáltam egyszerre takarítani a fürdőt – igen, megint bevariáltunk, még csempét vágtak ma, szóval, ma is fel kellett mosnom – , mosogatni, rendet rakni a nappaliban, ahol az elmúlt 4 napban mosott ruhamennyiség (9-szer kapcsoltam be a mosógépet) a mai napig csak halmozódott a kanapén; közben feltakarítottam az összetört lámpaburát; összevesztünk és kibékültünk Férjjel.
Amikor nagyjából végeztünk és már csak a nassolni való bekészítése maradt hátra, A. elment zuhanyozni. Egyszer csak megszólal: Baba, baba, nincs meleg víz… Hűha, gondoltam, ez aggasztó. De Baba, miért nincs meleg víz? Legalább a lábamat megmosom. (Ma is porolt. Szó szerint deres volt a homloka. Meg kellett fürödnie.). Aztán kattogott az agyam: éppen azelőtt engedtem a felmosáshoz – mi máshoz is? – vizet, és akkor még meleg volt. Odamentem a kézmosóhoz és megengedtem a csapot. Hát, meleg víz folyt. Benéztem a zuhanyzó férjemre, és konstatáltam, hogy rossz irányba fordította el a kart… Tehát azért nem folyt meleg víz, mert a hideget engedte meg… Szóltam neki, erre felkiáltott: Baba, néha olyan hülye vagyok, mint egy raklap.
Mint egy raklap… Ekkor nevettem a mai nap először.
Aztán még folytattuk a versenyfutást az idővel. Már csak perceink maradtak a vendégek betoppanásáig. Miután ipari mennyiségű rágcsálni valót helyeztem el a nappali különböző pontjaira, még kitaláltam, hogy csukjuk össze a kanapét. Adnék egy tanácsot azoknak a háziasszonyoknak, akik egy hónap és egy nap után hazaköltöznek szeretett hajlékukba: NE mozdítsanak meg egyetlen bútort sem, ha nincs idejük feltakarítani. No, én megmozdítottam. A felszálló porra és az óriási porcicára egy elegáns mozdulattal rádobtam a szőnyeget, és a következő pillanatban már angyali mosollyal üdvözöltem az érkezőket. És már csak arra vágytam, nyugodtan megigyak egy pohárka rövidet…
A vendégség jól sikerült, és végre kettesben maradtunk Férjjel. No, meg Bonóval, aki befészkelte magát közénk és elaludt, miközben mi teáztunk, tévéztünk és úgy egyáltalán, semmit sem csináltunk.
Csak kerekedett egy kis szombati hangulatom.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a facebook-oldalamhoz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: